Mezey Katalin, a Széphalom Könyvműhely vezetője a könyv keddi, Rátkai-klubbéli ősbemutatója után azt mondta: Jókai Anna megírta a huszonegyedik századi Az ember tragédiáját. A cím viszont inkább inkább Samuel Beckett Godot-ra várva című abszurd drámájára utal. Miért éppen Godot?
– A Godot megjött az általam sokak szerint képviselt spirituális realizmusnak újabb állomása. A Ne féljetek! című filozofikus nagyregényem vezérfonala volt az üzenetet, amely szerint az ember, akár tagadja, akár nem, egyszerre létezik az anyagi és a szellemi világban, ez utóbbi azért tűnik fontosabbnak, mert ama másik világból kapjuk mindnyájan a valódi, autentikus létezésünkhöz a legfőbb intellektuális muníciót. Miért is választottam ezúttal a drámai formát? Eddig minden epikai művemben mindig más formai megoldást alkalmaztam. A Szegény Sudár Anna vallomásregény, a Napok úgynevezett Bildungsroman, azaz fejlődéstörténet. A Godot megjött egyesíti magában a drámának, a lírának és az epikának az elemeit. A cím valóban az abszurd dráma emblémaművéhez kapcsolódik, de csak az alapgondolatában. Beckett hősei csak várakoznak, és hiányként élik meg, hogy nem jön az a bizonyos Godot, és nincs is pontosan meghatározva, hogy kicsoda is ő. Az én szemléletemben Godot szakrális lény, szellemi hatalom, maga Isten, aki a világban és a világ fölött mindenek fölött létezik, és eljön mindenkinek, aki hajlandó a megváltás jó hírét befogadni. Az én Godot-drámám arra a kérdésre épül: a mai bomlott emberiség, a zavarodott Európa és hazánk labilis kisemberei hogyan fogadnák őt, ha megjelenne az emberiség kapuján, és elhozná nekünk a tökéletes megvilágosodást. Föltehetjük a kérdést: mi volna, ha az érkező Godot-val szembesülne ez a tétova világ?
– A történések földi vagy mennybéli helyszínen játszódnak?
– A dráma az emberi tudatban pereg végig, s megmutatja, hogy az első örömteli perceket, a beteljesülés, az ujjongás élményét hogyan váltja föl a kételkedés, a gyávaság, a tényleges rosszakarat, az elkerülhetetlen alapkérdés halogatása. Mindenekelőtt az a szomorú tény, hogy korunk átlagembere csak a matériában tudja elképzelni és értékelni a világba érkező segítséget. A történet több szinten játszódik, a szellemi szférában olyan lények próbálnak az emberiség segítségére lenni, akik már átmentek a földi siralomvölgyön, és a halál utáni élet periódusába kerültek. Egy sugárzó lény bocsátja reflektorszerűen a fényt egyre nagyobb erővel a terepre, ahol az emberek élnek, nevezhetnénk őt Mihály arkangyalnak. És megjelenik a világosság örök ellentettje, ha tetszik, a luciferi erő. A dráma vivőereje a két örök ellenpólus permanens küzdelme.
– Megmenekülnek vagy elkárhoznak a dráma hősei?
– A végkifejletet ne áruljuk el. Nagyon erősen megvillan a remény szólama, ugyanakkor a nagyon is kockázatos, végső válaszút közeliségét sem hallgatom el. Nem politizálok, filozófiai síkon üzenek a mának és egy bizonyos politikai erőnek is, amely egyre nagyobb veszedelembe sodorja az országot. Sokáig már nem halogathatjuk a választást Godot és a sátán között. Sokat mond a borítókép, Szemadám György festményét használtuk föl. A képen valaki vagy valami, a megváltásra vágyó, ám olykor a kárhozattal is kacérkodó emberi lélek várakozik egy titokzatos kapu előtt.
origo.hu
Egyértelműen vezet a Fidesz a többi párt előtt
