Istenem, hát elment ő is, mint annyian mások mostanában korunk kiemelkedő művészei közül. Olvasom a hírt, és nem akarom elhinni. Darvas Iván családja tegnap délután tette közzé, hogy nyolcvankét esztendős korában elhunyt nemzedékem egyik színművészcsillaga, aki könnyű, elegáns darabok sármőrjeként és bonyolult, belülről megformált abszolút szerepek zseniális teremtőjeként is beírta magát a színház- és a filmművészet történetébe.
Peregnek emlékeimben közvetlen benyomásaim és Darvas Iván kitűnő önéletrajzi regénye, a Lábjegyzet olvasmányélménye nyomán a művész életútjának állomásai. A felvidéki Bején született 1925. június 14-én. Először Prágában tanult, már 1943-ban felvették a Színiakadémiára. A háború miatt megszakított tanulmányait rövid ideig folytatva, egy költőien bonyolult alakítás, Orfeusz szerepe Anouilh Euridike című színművében megmutatta az impulzív, minden idegszálával koncentrálni képes színművész eredeti tehetségét. Rátkai Márton és Várkonyi Zoltán jóvoltából már 1946-ban a Művész Színház tagjaként folytathatta üstököspályáját. Minden idők legsikeresebb magyar vígjátéka, a Liliomfi jelentős mértékben Darvas Iván briliáns alakítása miatt vált egymástól egészen különböző ízlésű mozinézők és szinte minden nemzedék kultikus filmjévé. Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban tanúsított bátor magatartása, politikai fogoly bátyjának kiszabadítása miatt huszonkét hónapig ült börtönben. Mégis ahhoz is volt ereje, hogy ellenálljon a könnyed, elegáns darabokban kivívott sikerek kizárólagos vonzásának. Nemcsak a Dollárpapában vagy a Tizedes meg a többiek című felületes vígjátékokban, hanem az Új Gilgames című filozofikus, élet-halál alapkérdéseit felvető, megrázó filmdrámában is jelesre teljesített. Ez a Latinovits Zoltánhoz, Sinkovits Imréhez hasonló, szinte páratlan, bravúrosan megoldott filmszerep tette a hatvanas-hetvenes évek meghatározó alakjává, miközben saját bevallása szerint filmet inkább moziban szeretett nézni, mint játszani benne.
Könnyed és középfajú darabok, történelmi filmek kifogástalanul megoldott szerepei után következett 1971-ben az a bizonyos nagy filmszerep, amely akkor is halhatatlanná tette volna Darvas Iván nevét, ha semmi másban nem játszik: Makk Károly Szerelem című filmremeklése Déry Tibor novellái nyomán. Ebben Darvas Iván az 1956-os tettei miatt börtönbe zárt politikai fogoly szabadulását és hazatérését eleveníti meg. És azt, hogy vannak az emberi lélek mélyén rejtőző értékek, a szerelem, a szeretet, a hit, amelyek a legembertelenebb körülmények között is segítik a túlélést.
Másik nagy, halhatatlan, Darvas Ivánt már életében legendává varázsoló színpadi alakítása az Egy őrült naplója. A belső meghasonlottság, a skizoid őrület tökéletes színrevitelével Darvas Gogol művéből a huszadik századi emberi lét apokaliptikus őrületét is tökéletesen megfogalmazta. Átütő sikerei soha nem tették elbizakodottá, rövidebb-hosszabb hallgatások után újra és újra visszatért az imádott színpadra és a kevésbé kedvelt filmvilágba is.
A Hídember című, 2002-ben bemutatott Bereményi Géza-műben a Széchenyi István életéről szóló filmben tökéletesen formálta meg Metternich összetett szerepét. Utolsó nagy filmes visszatérése volt az Egy hét Pesten és Budán főszerepe, amelyet sokan értelmeznek ma is a Szerelem kései folytatásának, még akkor is, ha a rendező, Makk Károly nem annak szánta. Darvas Iván a filmben is méltó tudott lenni 1970-es, fiatalkori szerepalakításának páratlan színvonalához.
A Mindenható ajándékaként megadatott neki a lehetőség, hogy a film- és a színművészet rajongói első és utolsó szerepei nyomán is teljes, töretlen képet őrizhetnek újabb korunk egyik emblematikus színművészéről, Darvas Ivánról, akit szívből gyászol minden művészetkedvelő magyar ember.
origo.hu
Egyértelműen vezet a Fidesz a többi párt előtt
