Tétel a teremtés lezárhatatlanságáról

Nem véletlen, hogy Kalász Mártonról az jut eszünkbe, hogy költészetében a töredékesség a teljesség hiteles foglalata. Egy vallomásos versében, az Allegrettóban könnyed zenei formációt utánozva mondja el maga a költő tételét a teremtés lezárhatatlanságáról.

2007. 06. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az Allegretto Kalász Márton új, Látható, láthatatlan című kötetének egyik kulcskölteménye. „Isten befejezetlen – nem hihetetlen, abbahagyhatatlan versenye szól” – írja a teremtés művében gyönyörködve a költő. Az igazán tehetséges zenemű a teremtés örök körforgásának teljességét fogalmazza újjá. Isten soha nem hagyja abba művét, a téltől a tavaszig, a reggeltől az estig tartó idő mérettelen ritmusával együtt tér vissza a végponttól az újrakezdésig. Így az isteni teremtés egyszerre tökéletes és tökéletlen, teljes és mégis töredékes.
Kalász Márton a tájakat, a gyermekkori emlékeket fölvillantó költeményeiben is vállalja a töredékességet. A La pastorella című műben a zenei, az irodalmi és konkrét élmények hármassága idéz meg egy önmagába visszatérő, különös, viharos látomást. A falusi házba megérkezik egy abbé, odakinn zuhog az eső, dühöng a szél, csahol egy kutya, eltűnik, majd csatakosan előkerül egy ékszerteknős. A konkrét elemekből lazán összeszőtt képsor hézagain keresztül beáramlik a földi világba a földön túli tartomány, mintegy magyarázván a kötet címét is. A látható mögött mindig ott rejlik a láthatatlan, a földi világ mögött az égi. A földi káosznak értelmet ad az isteni transzcendencia rendje. A kötet harmadik vezérszólama, a megfoghatatlan, kifinomult zene és a láthatatlan titkait fürkésző filozófia mellett a szerelem. Legyen a költő akár a Mátrában, írjon bár kifinomult rajzolatú verset a Szitakötőről, feltűnik olykor a fiatalkori szerelmek árnya, máskor a jelenlegi hűséges társ gondoskodó jelenléte. Kalász kötetének negyedik, fontos alaptónusa a biblikus alaphangoltság. A kötet nyitóversében megidézi az Énekek énekét Salamon királytól, az ószövetségben olvasható hódoló és életörömtől, szenvedélytől teli szerelmes verset, valamint az újkori (vaskori) élet emberének nehezen kimondható fájdalmát.
Dicséret illeti a fiatalabb költőtárs, Zsille Gábor elmélyült munkáját, aki a könyv zárszavaként mélyinterjúban szólaltatja meg Kalász Mártont. A kötet szerkesztői, Farkas Olivér, Rózsa Huba, a Szent István Társulat vezetői is arra törekedtek, hogy a Stephanus-díj átadásának napjára elkészült könyv minél szélesebb spektrumban tárja elénk a több mint húszkötetes alkotó életművének tónusait. S érzékeltesse a láthatóért és a láthatatlanért folytatott költői küzdelem végeredményét.
(Kalász Márton: Látható, láthatatlan. Válogatott versek. Szent István Társulat, Bp., 2007, 130 old.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.