Kinek boldogult úrfikora, fiatalsága Debrecenben játszódott, örömmel fedezi föl a város lapja, a Debrecen borítóján Tréfás György operaénekes, Magyar Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett, Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész arcképét. Az 1931. október 6-án született, világhírű basszista idén fejezte be ötvenedik évadját a Csokonai Színházban, és immár több mint kétezer előadáson szerepelt. Hangja ma is ugyanolyan selymes, tiszta, súlyos, az alsó és a felső regiszterekben is biztosan mozog, ahogy fiatal korában, 1957-ben, amikor Blum Tamás, a színház legendás zenei igazgatója fölfedezte az ifjú kórustag kivételes képességeit, s mivel nem volt státus az operatársulatnál, átmenetileg prózai színészként szerződtették. 1961-ben közölte vele Szendrő József, a legendás színész-direktor: „Tréfás, maga már holnaptól magánénekes.” Elkezdődött egy töretlen operaénekesi diadalút, melynek egyik csúcsa Bartók Béla A kékszakállú herceg vára főszerepe. Aki egyszer is látta őt, annak számára a sötét démonokkal küzdő hercegnek Tréfás György-hangja és -arca marad a világ végezetéig. Valószínűsíthetően egy alattomos följelentés miatt szakadt túl hamar vége 1965-ben egy nemzetközi sikersorozatnak, amikor is Belgiumban énekelte a Kékszakállút, majd az antwerpeni operával kötött szerződést. A nemzetközi kritika felső fokokban beszélt róla. Ám amikor karácsonyra hazatért Debrecenbe családjához, nem engedte vissza a hatalom, mivel diszszidálási szándékot feltételeztek róla. Pedig Tréfás György jellemének egyik alapvonása az erdélyi szülőktől tanult tisztesség, a hűség a nagy és a kis hazához. Csak vendégszerepelni volt még Budapesten is, a legmagyarabb anyaországi városhoz köti a hűséges hitves, a család és a nemzetközi színvonalon eljátszott számos szerep, a többi között Fülöp király, Fidelio, Rocco, Leporello, és a mindennél jobban szeretett Kékszakállú.
origo.hu
Felállították az Ország Karácsonyfáját - képek
