Leírja, mily fájdalmas az élmény, hogy a nagyszabású magyar kassai, pozsonyi, kolozsvári, lőcsei gótikus templomok, amelyekre büszkék vagyunk, a trianoni országcsonkolás következtében ma már formailag nem tartoznak Magyarországhoz. Most legalább ott áll a könyvespolcunkon egy hiteles megjelenítés a lőcsei csodáról az ön szövegével és Méry Gábor képeivel.
– Bár Jankovics nagyapám Somogy megyei születésű, már kicsi korában Pozsonyba került, s ott növesztett spirituális gyökereket. Lelki kötődésem a Felvidékhez nekem is nagyon erős. Szívfacsaró hiányként él bennem Erdély, Bácska, Kárpátalja, a Felvidék és az Alpokalja minden egykor magyar szeglete. Nem csoda, hogy a jelenből valamilyen módon mindenki szeretne legalább részlegesen megszökni. Egyszer valaki megkérdezte Orosz István grafikus barátomtól, miért nem emigrált. Ő azt felelte: nemcsak térben, hanem időben is lehet emigrálni. Én a múltba menekültem. A szívemből szólt. Én a gótikába emigrálok. Ha az európai kereszténység és a kultúra csodálatosan szép felvirágzásához valódi példát keresnénk, olyat, amely időben még közel áll hozzánk, az nem más, mint a gótika. E korszak úgy ért véget előbb-utóbb mindenütt, hogy az építőművésznek elfogyott a technikai lehetősége a magasba törni. Az embernek a kozmoszba, Isten felé való törekvése lenyűgöző önmagában is, ráadásul a gótikában mindez még emberi léptékben valósul meg.
– A könyv tárgyáról, Lőcséről az irodalmár azért tud különösen sokat, bár egyoldalúan, mert Jókai, Mikszáth, Krúdy is regényeket szentelt neki. A Szepesség fővárosa – e szókapcsolatot jó kiejteni is, mert patinás, múltba visszhangzó.
– Szepesség és Lőcse – a valódi, művelt nagy magyarországi polgárság egykor volt szimbóluma. Ha az ember a szlovákok által gótikus útnak nevezett felvidéki vonalon végigmegy, minden helységben talál olyan templomocskát, amelyikben felbecsülhetetlen kincs van és múlhatatlan érték. Szepesszombaton van egy predellája annak a bizonyos Lőcsei Pálnak nevezett mesternek, a világ csodája Szent Jakab- templom szárnyas oltár készítőjének, akiről pontosan azt sem tudjuk, milyen nációhoz tartozott, de az biztos, hogy a miénk volt. Szepeshely elbűvölő kis templomvároska, nem több, mint egy templom és néhány épület fallal körülvéve, és olyan, mint a középkor maga. Lőcsének vannak modernebb részei is, de a magva védett maradt, nem történt meg vele az, mint számos felvidéki, partiumi, anyaországi várossal, nevezetesen, hogy körbeépítették lakóteleppel, s beköltöztettek lumpen elemeket a történelmi városközpontba, amely aztán lezüllött. Ha valóban sikerült megidéznünk Lőcse békebeli auráját, s könyvünket továbbra is vásárolják, folytatnánk a könyves szellem- és múltidézést – talán először Kassán, Bártfán, aztán Erdélyben.
– Rátérve a Szent Jakab-templom ismertetésére, mi volt a célja Jankovics Marcell leírásainak és Méry Gábor képeinek?
– A turista bejárhatja az egész épületet, megpillanthatja a maguk teljességében a műveket is, de nem tud igazán közel férkőzni hozzájuk. A mi munkánk emberközelbe kívánja hozni a templomot, és a részletek szépségeit is igyekszik minél nagyobb pompában, a szavak és a képek nyelvén kibontakoztatni. Arra törekedtünk, hogy elegáns, művészi kivitelezésű útikönyvet adjunk az olvasó kezébe. Én, magam is, valahányszor új helyen járok, mindig alaposan fölkészülök, mert így egészen másként érnek a benyomások. A véletlenszerű élményből mindig kimaradnak lényeges részletek, miért ne tegyük hát tudatossá a fölfedezést? A kötethez írtam egy bevezetőt Lőcse izgalmas, fölemelő történetéről. A város fölívelése és hanyatlása is nagyszerű és épületes. Részletes és átfogó ismertetést nyújtok a keresztény szimbolikáról is. Csak ízelítőként: a három hajó a Szentháromságra utal. Az oszlopok száma azért éppen tizenkettő, mert Jézusnak tizenkét apostola van, az ablakok száma azért tizenhárom, mert Krisztussal együtt tizenhárman vannak. Azt gondolom, erre a lenyűgöző szakrális egységre maga a teremtő Isten vigyázott, ő tett csodát akkor is, amikor a reformáció korszakában a templom nem a reformátusok, hanem az evangélikusok kezébe került. Bizony, a bősz, puritán reformátusok kidobálták volna az oltárokat. Istennek hála, az evangélikusok, élve a szárnyas oltár technikai adottságával, beérték azzal, hogy becsukták a szárnyakat. Szintén ma is megcsodálhatjuk az Erények és bűnök, illetve a Szent Dorottya vértanúsága című híres falképsorozatokat. A könyv az eredeti terv szerint e két híres falkép-sorozatot is tartalmazta volna, meg is írtam hozzá a szöveget, de úgy már szinte megvásárolhatatlanul sokba kerülne a kötet. Ebből szeretnénk egy vagy két olcsóbb kivitelezésű leporellót készíteni; a kísérőszöveg a kép hátuljára kerülne, így minél több emberhez eljuthatna.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország a középmezőny élére kerülhet a bérszínvonalban
