Ön elsősorban történész, az új- és legújabb kori történelem kutatója. Cikkeihez képest meglepetés, hogy első önálló kötete a magyar tengerről szóló élvezetes esszéregény.
– Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szereztem magyar–történelem szakos diplomát, de már az egyetemi években elkezdtem a Balaton-kutatást, született dunántúli, kaposvári voltom szinte predesztinál erre. Bár tudtam, hogy nem a magyar, hanem a történelem szak lesz nálam a főcsapás iránya, a 19. század olyan időszak, amikor a közélet, az irodalom és a politika között még nincsenek olyan éles határvonalak, mint a 20. században. Az egyetem elvégzése után jelentkeztem az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskolájába, őszszel védem meg a disszertációmat. Az én szűkebb kutatási területem a dualizmus, azon belül is Irányi Dániel politikai pályája. Amikor a könyvtárban búvárkodtam, mindig adódott egy-két szabad órám, ilyenkor belelapoztam a Balatonnal kapcsolatos írásokba, lassan, de gyűlt az anyag. A nyári badacsonyi reformkori művelődéstörténeti konferenciákon, a Szegedy Róza Házban könyvem későbbi, első fejezeteit már elő is adtam, s maguk a dolgozatok folyóirat-publikációnként meg is jelentek. Három-négy év alatt összeállt a rendhagyó kötet anyaga.
– Arra gondol, hogy egyszerre szól egy különös hazai tájegységről és az irodalomról, mintegy szinkronizálva a tudomány és a szépirodalom eszközeit?
– Rendhagyó módon kellett szólnom, hiszen szinte minden egyes balatoni településnek van egy nagyon alapos helytörténeti monográfiája, amelyeket kitűnően használhat a szakember, ám ezek el sem jutnak az átlagolvasóhoz. És vannak jó, turisztikai célra használható bédekkerek. Viszont igényes, útikönyvszerű, kifejezetten irodalmi kézikönyv eddig nem volt, ezt az űrt kívántam pótolni. Újszerű az is, hogy könyvem egy-egy fejezete önmagában is megállja a helyét tanulmányként, a kötet mégis koherens egészet alkot.
– Nem kevés szó esik könyvében a kiemelkedő történelmi személyiségek szerepéről.
– Fontos volt megvilágítanom, hogy olyan kulcsszemélyiségek, országos szintű politikusok, mint Kossuth Lajos, Széchenyi István, Festetics György kerültek kapcsolatba a 19. század első felében a Balatonnal. Komoly Balaton-kutatók is állítják, hogy az első Balaton-kultusz a 19. században alakult ki, aztán a 20. században a második, csak remélni tudom, mert rajtunk is múlik, hogy lesz valaha egy harmadik kultusza is. A reformkori első föllendülést mintegy elindítja Széchenyi pár oldalas pamfletje a balatoni gőzhajózásról, ami arról szól: ha a külföld képes fejleszteni, mi egy ekkora tónál miért nem. Vele párhuzamosan a sokszor politikai ellenfeleként feltüntetett Kossuth Lajos volt az, aki a Pesti Hírlapban szintén a balatoni gőzhajózás mellett érvel. Kettejükön kívül a helyiek, a Festeticsek, a Hertelendyek, a tihanyi apátság és az akkor az apátsághoz tartozó Füred összefogásával elindul 1846-ban az első balatoni gőzhajó. A forradalom és szabadságharc nincs különösebb hatással a Balaton történetére, a Bach-korszak előidéz egy törést, cezúrát. Az 1870-es években a Balaton már nem mint kulturális központ, hanem mint fürdőközpont lendül föl. Azt szoktam mondani: amit ma wellnesnek nevezünk, az 1870– 1880 között szinte már kialakult. Napkúrák, légkúrák, úszás, napsátrak a Balaton közepén, gyógyszállók várták a kikapcsolódni, gyógyulni vágyókat.
– Van-e a 19. századi Balatonnak tájirodalma?
– Feltétlenül. Az Alföld, a Duna, a Tisza 19. századi irodalmi megjelenése közismert, az ottani irodalmi kultuszhelyekről mindenki tud. A Balatonnál először a keszthelyi Festeticsek Helikonjára kell gondolnunk, ahol Berzsenyi Dániel és állítólagos szerelme, Dukai Takách Judit is verselnek, közismert még Vörösmartynak A tihanyi visszhang (1830) című műve, de Petőfi és Tompa verseiben is felbukkan a Balaton-motívum. Az első, Balatonról szóló verskönyv, a Balatoni kagylók 1848-ban jelenik meg Garay János tollából, csak balatoni verseket tartalmaz, külleme miatt is érdemes lenne reprintben kiadni. Megjelent számos kis népszerűsítő munka és ponyvaszerű regék is, mint például Császár Ferenc Tihany ostroma (1845) és mások. Szeretetre, tiszteletre méltók Fáy András novellái, kevesen tudják, hogy a ma is létező Kelén és a Helka hajók névadói e tündéri regék alakjai.
– Várhatjuk-e a munka folytatását?
– A kutatást előbb vagy utóbb, mindenképpen folytatom. A 20. századi balatoni irodalmi emlékek gazdagsága, többek között a füredi szívkórházban egykor megpihent írók, költők, Salvatore Quasimodo és a róla elnevezett irodalmi verseny, Franco Cajani, valamint Tihany és Illyés Gyula, Németh László kapcsolata, a szárszói konferenciák, az írótalálkozók mind kincsesbányának számítanak. S maga a régió is, a két világháború közötti villanegyedek kiépülése, a szórakozási lehetőségek bővülése mind-mind összegző feldolgozásra vár, ahogy az államosítás, az ipari civilizáció hatásai is. Az anyag szerteágazóbb, gazdagabb, mint a tizenkilencedik századi, ám az irodalma is lényegesen sűrűbb. A 19. századi kutatás primer forrásokon alapul, szerepem bizonyos értelemben az úttörőé volt. A 20. század kutatójának meglévő művek garmadájának ismeretében kell újszerű szintézisre törekednie.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
