Mikor fogant a politikai indulatok össztüzében álló íróról szóló film ötlete?
– Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 2003 óta dolgozom a filmen, amely nehezen meghatározható műfajú, hiszen a játékfilm és a dokumentumfilm határán mozog, a valóság és a vízió keveréke. A főszereplő, akit magával ragad az író sokoldalú életműve és közéleti aktivitása, szeretné megfejteni a titkot. Mi az oka annak, hogy a XX. század utolsó évtizedében a magyar közönség ritkán tapasztalható tömeges érdeklődéssel fordult Wass Albert életművéhez, amellyel párhuzamosan újult erővel csaptak fel a gyűlölet lángjai, s a közbeszédben és a médiában a lehető legsúlyosabb jelzőkkel, bélyegekkel – nacionalista-románellenes, náci-fasiszta, antiszemita – igyekeznek őt kiradírozni a nemzet tudatából?
– Ennek érzékelhető jele az is, hogy a gyakori szoborállítási szándékok – Erdélyben és Budapesten, de másutt is az országban – meglehetősen szenvedélyes vitákat váltanak ki.
– Erdélyi szobrait, Holtmaroson és Szászrégenben átmenetileg el kellett bontani, kétmilliós világvárosunkban a fővárosi önkormányzat többségi szavazással még mindig meg tudja gátolni, hogy mellszobrát felállítsák a Vérmezőn, egyes városokban gyűlölködő idegességbe csap át a megemlékezési szándék. Mindezzel együtt most már több mint tíz magyarországi városban van szobra. Nyilvánvaló, hogy a gát át fog szakadni, hiszen születésének 100. évfordulójához közeledve meggyőződésem, hogy nagyon sok megemlékezés, szoborállítás tanúi leszünk még.
– Miből táplálkozhatnak ezek a szenvedélyek?
– Nagyon egyszerű az oka. Tessék felütni az 1945-ben – tehát romániai halálra ítélésének időpontja előtt – Debrecenben kiadott és „Miklós vezérezredes” miniszterelnök által aláírt, 530-as számú rendeletet, amelyben a meglehetősen érdekes összetételű bizottság jegyzéke alapján Wass Albert Jönnek című könyvét indexre teszik a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek listáján. Amikor Wass Albert neve bekerül a „Fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek jegyzékébe”, attól kezdve az „anyaországban” a sorsa megpecsételődött. Wass Albertről a rendszerváltozásig beszélni sem lehetett, kiiktatták a magyar nemzet tudatából. Ezért persze azok az irodalmárok, történészek is felelősek, akik ezt tűrték. Többek között ezért is magától értetődő, hogy a gyökereit, identitását, múltját kereső magyarság döbbenten talál rá azokra a regényekre, novellákra, versekre, arra a bátran vállalt közéletiségre, amelyet Wass Albert életművéből meríthetett.
– Életrajzi filmről van szó, vagy Wass Albert művei elevenednek meg az alkotásban?
– Alapvetően életrajzi filmről, amelyben több Wass Albert-mű motívuma is felfedezhető. A film főhőse keresi, ki is valójában ez az ember. Oknyomozása során gyűjti a tényeket, tapasztalatokat, és következtetéseket von le. Remélem, hogy a film végére vele együtt a nézők is pontosan tudni fogják, kit kell tisztelnünk ebben a megalkuvás nélküli, jeles személyiségben, milyen életművet hozott létre, s annak mi a ma is megfontolásra érdemes üzenete. Nem lehet elválasztani ezt az életművet a politikai-történelmi környezettől. Főleg nem illik lesajnálni azokat a százezreket, ma már talán milliókat, akik szellemi kapaszkodót, lelkierőt igyekeznek meríteni belőle az olykor nehezen elviselhető mindennapokhoz.
– Ha valahol magyarságtudatról, nemzettudatról van szó, akkor akcióba lépnek az aktuális „megmondóemberek”, akik a médián és az általuk mértékadónak tartott szakmai fórumokon keresztül kifejtik, miért is jelentéktelen az életmű, amelynek üzenete számukra nagyon is veszedelmes lehet.
– Végre őszintén kellene beszélni a mélyben meghúzódó okokról, hogy miért halad olyan nehezen ebben a térségben, de különösképpen Magyarországon a rendszerváltozás befejezése. Wass Albert élete és munkássága, valamint szakmai és politikai utóélete nagyon is alkalmas ennek a kérdésnek a vizsgálatára. Mondhatni, ezért készítettem a filmet, mivel képtelenségnek tartom azokat a jelenségeket, amelyek a médiumokban, de főleg Budapesten, a magyar kultúra központjában vele kapcsolatban történnek.
– Visszatérve a filmre: kik a főszereplők, és hol készítették a felvételeket?
– A film két főszereplője egy magyar fiatalember, aki szeretné megérteni ezt a bonyolult és összetett jelenséget, valamint az idősebb korú író, aki egy élet tapasztalatával összegzi gondolatait legutolsó, szintézisszerű életrajzi kísérlete, a Voltam készítése közben. A film és személyük védelme érdekében nevüket majd csak a bemutató előtt hozom nyilvánosságra, mivel a hátralévő időszakban még keményen dolgozunk, és nem akarom, hogy a média szétszedje őket. Az első esetben közismert és közkedvelt színészről van szó, a második esetben pedig reményeim szerint igazi felfedezésről. Egyébként a Wass Albert életében fontos szerepet játszó helyszíneken forgattunk, kiváltképp Erdélyben. Az egész jelenség megértése szempontjából ugyanis nagyon fontos, hogy azokat a tájakat és hangulatokat a filmben ábrázolni tudjuk, amelyek ennek az írói és közéleti életműnek a lényegét adják.
– Miért választotta ezt a furcsa műfaji játékot?
– Az eredeti, alapvetően játékfilmes elképzeléseket módosítani kellett, hiszen az elmúlt négy esztendőben kiderült, hogy semmilyen televíziós vagy hivatalos filmes támogatásra nem számíthatunk. Ezért aztán a Szentmihályi Szabó Péter íróval közösen kialakított forgatókönyv megvalósításának tervét átmenetileg félretéve úgy kellett alakítanom a terveket, hogy azt finanszírozni is tudjuk.
– Végül is kik támogatták a filmet, és milyen pénzből valósul meg?
– Mint ahogy a Trianon, a Néma kiáltás és a Horthy – A kormányzó filmem esetében is, a gyártó Korona Film saját erőből biztosítja a film költségvetésének nagyjából felét, míg a többit, számomra megható módon, magánemberek, vállalkozások és különböző társaságok gyűjtik adományok, támogatások formájában. A film befejezéséhez még körülbelül 10 millió forintra van szükségünk.
– Mikorra tervezik a bemutatót?
– A film országos megjelenése október második felében várható. A díszbemutatót a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban tartjuk, de az azt követő napoktól az egész országban játsszuk majd a filmet, mivel feltett szándékom, hogy a megfogalmazott gondolatok közkinccsé váljanak, és szervesen beépüljenek Wass Albert 2008. január 8-án esedékes 100. születésnapi ünnepségsorozatába.
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben