Harmincöt éven át egyetlen kihagyott esztendővel, folyamatosan működik a Tokaji Írótábornak nevezett írótalálkozó és konferenciasorozat. Serfőző Simon elmondta, mindenekelőtt azon kellett munkálkodniuk, hogy a baljós előjelek dacára idén se maradjon el a tanácskozás. Ha nem is mindenben megnyugtató a tábor jövője, az már biztos, hogy az idei ma elkezdődik. Serfőző Simon elődje, Vasy Géza irodalomtörténész és a korábbi kuratóriumi elnökök jó alapot teremtettek, így az eddigi munkában is nagy részt vállaló új elnök úgy érzi, fő feladata, hogy hasonló színvonalon folytassa, gyarapítsa az elődök örökét. A Tokaji Írótábornak mindig is jellemzője volt, hogy vállalta az irodalom mellett, illetve az irodalmon keresztül a közügyeket. Idén ez a közéletiség még a korábbiaknál is nagyobb hangsúlyt kap. Serfőző Simon azt szeretné, hogy jövőre a tanácskozás az egyensúly kedvéért legyen árnyalatnyi jobban irodalom-központú, mint most. A nemzet sorskérdéseinek vállalása ugyanakkor természetes egy olyan rendezvénysorozaton, amely mindig is azoknak az íróknak a szellemi agorája volt, akiknél szorosan öszszefonódik a magyarság minden sorskérdése, váteszi szerepvállalása az egyéni lét problémáival. A rendszerváltozást követően, amikor az írótábor egyesületté alakult, fölmerült a kérdés, folytathatja-e az írótábor addigi közéletiségét. Serfőző Simon szerint bizonyosnak látszik: Tokaj megmarad a nemzetben és népben gondolkodás nyomvonalán, amely záloga a Tokaji Írótábor további megbecsültségének.
A tanácskozás szellemi vezérfonalát Serfőző Simon szerint is beszédesen megfogalmazza a címe: Magyar tájhazák – Nemzeti kultúra, regionalitás, európai integráció. Ám a költő azt is hangsúlyozta, nem a jelenlegi politikai vitákban szereplő megyeösszevonásokról lesz szó, hanem a kulturális tájhazák, vagyis a kulturális régiók megerősítésén próbálnak munkálkodni. Ezek nemcsak egy-egy megye, hanem az ország határait is átlépik. Ahogy a történelmi haza, a Trianontól felszabdalt, jelenlegi kis határok közé szorított Magyarország is rengeteg tájhazából áll össze. Más kultúrával rendelkezik a Kunság vagy a Mezőkövesd központú, népviseletében is egyéni matyó vidék. Más kulturális gyökérből táplálkozik a nagy múltú Sárospatak vagy az ózdi, putnoki táj, nemkülönben Szabolcs-Szatmár-Bereg vidéke, illetve a nagyon jellegzetes magyar városok, mint például Eger, Miskolc, Nyíregyháza. A trianoni határok meghúzása után számos természetes módon öszszetartozó közösség maradt magára Szlovákiában, Kárpátalján, a partiumi részeken. Ráadásul a kommunizmus a határokon belül megmaradt kulturális kistájakat is ellehetetlenítette, sőt próbálta visszamaradottá tenni. Hiszen ott nemzeti tradíciókat védelmeztek, a szülőföld szeretetét őrizték abban a nemzetellenes világban. Dudvasorsra juttattak életerős tradíciókat, megtartó hagyományokat. A nemzet iránti hűség és a hagyományok tisztelete kultúrákat éltet és őriz, amelyek javára válnak a mai szellemi Magyarországnak is. A helyi értékek európai horizontját az egyenlő esélyek jelölik ki.
Ma, a délutáni tanácskozás szünetében nyitja meg Bertha Zoltán irodalomtörténész az erdélyi író, költő, drámaíró, esszéíró Páskándi Géza emlékkiállítását, amelyen részt vesz az író özvegye is. Még ma este nyolckor, a Tokaji esték sorozat részeként a Serház utcai Kulturális és Konferencia-központban Kodály Zoltán-hangverseny várja a tanácskozókat, Jánosi Zoltán műsorvezetésével. A sorozat kedden este a Széchenyi István Kollégium kertjében folytatódik, ahol két folyóirat mutatkozik be. Az egyik a Műút, amelyet Zemplényi Attila főszerkesztő ajánl a közönség figyelmébe. A másik az Új Hegyvidék, amelyet Hadobás Sándor és Korpa Tamás szerkeszt. Ez egy olyan támogatás nélküli folyóirat, amely a Felvidéket, Erdélyt, Kárpátalját is bevonja szemsugarába. A zárónap délelőttjén pedig felavatják Dsida Jenő és Kodály Zoltán emléktábláját – Csirpák Viktória és Veres Gyula Alpár alkotását – a Tokaji Ferenc Gimnázium kertjében található Millenniumi irodalmi emlékparkban.
origo.hu
Tömegbaleset történt az M1-esen, öt jármű ütközött
