Pénteken este a Szent Ferenc-kórházban hosszú, türelemmel viselt szenvedések után, életének kilencvenkettedik esztendejében elhunyt Spéter Erzsébet. A nyolcvanas évek közepétől 1995-ig sokan jótevőjükként ünnepelték a milliomosnőt, a nagy mecénást.
Az extravagáns hölgy szinte a semmiből, az Egyesült Államokból került elő egy televíziós Terefere műsorban és húszezer dollárt ajánlott föl a Nemzeti Színház építésére. Még nagyobb feltűnést keltett, amikor megalapította a kétszázezer dolláros Erzsébet-díjat. Ugyanakkor nyomban céltáblája lett a sajtó élcelődésének, a nyolcvanas években még szokatlan külsőségek, az Oscar-díjátadásra hajazó felhajtás, a nem mindennapi összeghez mellékelt Erzsébet- szobor miatt. Védencei, akiket a díjazáson túl is elhalmozott mindenféle földi jóval, a díj 1995-ös megszűnéséig még csak-csak védelmezték. Aztán, amikor elkezdte hosszú küzdelmét a betegséggel, hirtelen – tisztelet a kevés kivételnek – elfelejtették. Ő maga Hernádi Gyula írót emlegette példaként azon néhányak közül, akik még akkor is felhívták, amikor ő maga tiltotta, hogy személyesen is fölkeressék. Az elfeledett mecénás Istennel és az emberi hálátlansággal megbékélve távozott e földről.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
