Nem szabad, hogy kihunyjon a fény tekintetünkben, hogy tompán, unalmasan lüktessen a szívünk, nem válhatunk a szürkék hegedűseivé, érdekekért semmit, félelemből semmit, csak tűzből – írja mindmáig érvényes ars poeticájaként a főszerkesztő Csernák Árpád, Petőfi Sajtószabadság-díjas író. Az ötszáz példányban megjelenő kaposvári irodalmi folyóiratot ma már nemcsak a szűkebb pátriában, hanem országszerte, sőt Angliában, Németországban, Hollandiában és Ausztriában is forgatják a magyar olvasók. Idehaza talán azért is nőtt az olvasótábora, mert a műhelynek a fél évtized alatt sikerült megőriznie függetlenségét. Ugyanakkor itt és most újfent ideje van annak, hogy vállaljuk a politizálást – mondja a jogász végzettségű Farkas Judit, a Búvópatak Alapítvány egyik kezdeményezője, alapítója és a lap főmunkatársa, aki arra kér: ki ne hagyjam a folyóirat kiadásáért és életben tartásáért munkálkodókat, Farkasné Palcsó Ildikót, Heintz Tamás orvost, a város fideszes országgyűlési képviselőjét és Farkas Mária könyvelőt.
Csernák Árpád pedig a hűséges, a honoráriumukról gyakran lemondó szerzőtársakat sorolja.
– Olyan költők, írók, mint Papp Árpád, Pósa Zoltán, Döbrentei Kornél, Sarusi Mihály, Varga Gabriella, az esszéista Hegyi Béla, Berecz György, Frigyesy Ágnes, Cseh Gizella, a történész Bakay Kornél és a néprajzkutató Harangozó Imre nélkül nem büszkélkedhetnénk a Búvópatakkal – állítja a főszerkesztő.
origo.hu
Karácsonyék követik Brüsszelt: nekik az is jó, ha migránsok költöznek a bérlakásokba
