– A Semmit magamról letisztultsága és minimalizmusa után vállaltan konfrontatív és provokatív alkotás a Code Blue. Bár ugyanazokról a témákról beszél, mint a Semmit magamról, hangneme radikálisan megváltozott erőszakos szexjeleneteivel, perverz maszturbációjával.
– Én nem érzem különösebben megosztónak vagy túlzónak a filmet. Lehet, hogy ez abból fakad, hogy én Hollandiában élek, s másképp gondolkodunk életről és halálról. Érdekes, hogy a Code Blue-t Hollandiában sem túlzónak, sem sokkolónak nem tartják. Nem hinném, hogy megosztó vagy vitatott lenne a filmem, mert ahhoz valamilyen tabut kellene döntenie. Igazából a film maga egy tabu, mivel a halálról szól, ami egy elhallgatott téma, s talán az utolsó, hiszen minden mást kitárgyaltunk már. A szexualitás bármilyen formája, a magány nem tekinthetők tabunak többé. A halálról az emberek nem szívesen beszélnek, nem szívesen gondolnak rá. A filmemmel kifejezetten ellene vagyok azoknak a melodrámáknak, amelyekben valaki mondjuk rákban haldoklik, majd a történet végén meghal, mások pedig sírnak emiatt. Vagy a túlzott romantikus andalgásnak.
– Ennek címzett üzenet, hogy az egyik jelenetben a Doktor Zsivágó tokjából veszi elő a főszereplőnő a pornóvideót? Vagy véletlen egybeesésről van csupán szó?
– (Nevet.) Benne maradt a filmben a kép? De jó! Természetesen tudatos. Mert a Doktor Zsivágó annyira végtelenül és nyilvánvalóan ikonikus alkotás a romantikus szerelemről. Rengeteg nő, de férfiak is álmodnak olyan végtelen szerelemről, mint ami ebben a filmben látható. Kellett nekem az a kontraszt, amit a Doktor Zsivágó képvisel s a pornófilm, amit benne tart a főszereplőnő. A DVD-borítós snitt egyébként csak fesztiválvetítéseken látható, mert a jogtulajdonos nem járult hozzá az Omar Sharif képét ábrázoló filmposzter mutatásához ebben az összefüggésben.
– A Semmit magamról szexualitás tulajdonképpeni ábrázolása nélkül beszélt a szexualitásról, már-már szemérmesen szégyenlős volt, míg a Code Blue explicit szexuális tartalmával mintha éppen az ellentéte lenne annak a képi megformáltságnak. Mintha az ajtót, amit becsuktál volna az első filmedben, nemcsak kinyitnád, de szélesre tárva ki is ékelnéd.
– Ha a Semmit magamról szívből készült, akkor azt mondanám, hogy a Code Blue zsigerből. A szexualitás ezúttal nem költői, esztétikai módon kerül ábrázolásra, hanem a maga valójában. Ez a film is magányról szól, ám hősnője feláldozza magát másokért. Nincs teste a szó szoros értelmében, nem véletlenül választottam egy olyan színésznőt, aki nemcsak a vetkőzést vállalja, de szó szerint csont és bőr a kinézete. Nincs szexuális kisugárzása, aszexuálisnak mondanám.
– Hogyan kerestél megfelelő színésznőt? Azt mondtad neki: szerintem aszexuális kisugárzásod van, játszanál a filmemben?
– A választottam egy nagyon bátor színésznő, aki színházban szerepelt korábban. Játszott egy kisfilmben is, amelyben nem volt dialógus, láttam benne a lehetőséget, s elhívtam egy castingra. Ott pedig rögtön azt mondtam, ő az, akit keresek. Tisztában volt vele, hogy néz ki meztelenül, s vállalta a vetkőzős és szexuális tartalmú jeleneteket is. Különösen nagy kihívás volt számára ezt a rétegzett szerepet eljátszani.
