Gryllus és Halmos bemutatására most nem vesztegetünk sok időt, ha a Kalákát és a Sebőt be kell vezetni, az már régen rossz, és így van ez az életművek egyéb részeivel is, oszlopok ők, igazodási pontok, osztályrészük immár ájult, igaz tisztelet. Magam Sumonyival is így vagyok, kamaszkorom óta az egyik legkedvesebb kortárs költőm. Aki elcsípett akár egyet is a Pál eddigi több mint háromszáz előadásából, itt akár be is fejezheti az olvasást, a mű szavakkal visszaadhatatlan, hiszen zene. Ennek ellenére ismét érdemes vele foglalkozni, hiszen itt az aktualitás öröme, van már Újlemez is, ráadásul könyvvel együtt.
Újlemez azért van, mert az utóbbi néhány évben a közös muzsikálásban részt vett Ferenczi Gyuri és a Rackajam is, könyv meg azért, mert Süveges Gergő, akit a nézhető televíziózásból ismerünk, így gondolta. A Ferenczi Gyuri már megint egy külön pálya, a világ egyik legjobb szájherflise, ami persze javarészt technika, és akkor mi van, de egyre inkább az egyik legjobb szív- és lélekzenész is, minden egyes (ha nem is Pál)fordulata egyre izgalmasabb. Persze többször leírtam már, és legalább annyiszor ki is húzták riadtan, hogy Petőfi Sándor az egyik legnagyobb magyar rock and roll sztár, de ő fel is mutatta, a bluesról meg ne is beszéljünk, különösen, ha oda van pakolva a magyar népzene is, a Gyuriról kideríthetetlen, hogy a Mississippi deltájában látta meg az eget vagy a Hortobágyon, esetleg egy különös délibábnak köszönhetően egyszerre mindkét helyen. Lassan eléri a legnagyobb magasságot, ahol az Éri Pityu tolja, miközben a Csoóri Sanyi dudál, és az egész olyan, mintha a Stones játszana.
A könyv pedig, amelyben egy CD is lapul, valóban páratlan szellemi élmény és intellektuális kaland, ahogyan azt Süveges Gergő nem titkolt lelkesedéssel megfogalmazta. A Pál apostol – utazás téren, időn és hangokon át – című kötet (Cartaphilus Kiadó, 2011) egy erőteljes rántással kitép az univerziálódott hülyeségből, szinte megsegít a hideg októberi estén, mint Pált a damaszkuszi út pora. Ahol persze sorsfordító időkben igen nagy a tolongás, de volt olyan is, hogy egyedül kellett dönteni. A kötetben viszont segítők sora segít, mindenki választhat, merre megy. Nem orientálnék én most itten a világ minden kincséért sem rappelve, de ahogy a Cseri Kálmán, Fabiny Tamás, Korzenszky Richárd trió szelíden, de határozottan elpolémizál Pálról és még sok minden másról, az elementáris és tananyag. Egy olyan világban, ahol a Facebook az igazodási pont, ez reveláció és gyógyhír. Köves Slomó dettó. Ez a pimaszul fiatal, zavarba ejtően művelt tudós elme, mint már annyiszor, ismét elgondolkodtató, és ez még csak a „teológiai szekció”. Megszólal a történész: min múlik, hogy egy irányzatból világvallás lesz, vagy marginális szekta? A jogász: mit is jelentett, ha valaki római polgár volt? S ha nem volt Rómában börtönbüntetés, hogyan tarthatták fogva két évig Pál apostolt? Az irodalmár: vajon a levélműfaj sajátosságai hogyan befolyásolták a tartalmat? A művészet- és zenetörténész: milyen lehetett a kor művészete, és mi él tovább Pál motívumkincséből? A pszichológus: szárazvillám, epilepszia (Jézusom!) vagy az ezekben megnyilvánuló isteni beavatkozás állhat Saul (Pál) megtérésének hátterében? És végül, de nem utolsósorban a jelképek és mítoszok ismerője: miként lehetséges, hogy Pál megtérése csillagászati szempontból is értelmezhető, és melyek a Pál történetére tapadó mitologikus elemek?
Pál története óriási lehetőség. Most nem arra gondolok, hogy ezen elfogadás mentén még az is előfordulhat, hogy mondjuk Gyurcsány Ferenc vagy Biszku Béla bácsi is megvilágosodhat, mert bár hatalmas az Úr kegyelme, de a befogadáshoz szükséges minimum azért javallott. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy adott esetben befogadnánk-e őket, sőt hagynánk-e, hogy ezentúl ők mondják meg a frankót, mint ahogy a tanítványok tették egy addig ellenséges outsiderrel.
A mindennapi kereszténység rögös út. De szerencsére szól közben a zene.
