Magyarországon alternatívként indulva feltörni – szóval ennek még mindig van egy olyan stichje, hogy furcsán néző idióták csörömpölnek, nem túl higiénikus tibet–könyvtár szakos csajok meg összeesnek. A Quimbynek az elsők között sikerült áttörnie a falat (ennek azért megágyaztak néhányan a mostanra teljesen elfeledett nyolcvanas években), ráadásul többgenerációs zenekarrá váltak, már ami a közönséget illeti. Egy ötvenes értelmiségi ugyanúgy vágja, hogy mi van, mint egy kamasz.
Az aréna mindenesetre mérföldkő egy zenekar életében, hogy egy súlyos, ám helytálló közhellyel is múlassuk az időt. És nyilván ők sem így gondolták 1991-ben Dunaújvárosban, ahol hamarosan önthetik a lovas szobrukat. Angolul kezdték el nyomni, szinte teljesen feleslegesen, ez nálunk nem megy. Ráadásul Kiss Tibor remek dalszövegeket ír úgy is, ahogy nehezebb, tehát magyarul. Mondhatjuk: Isten áldotta tehetség! Mivel a baj nem jár egyedül, különböző művészeti ágakban is. Aztán jöttek sorban a lemezek, a teljesség igénye nélkül : Majom-tangó, Diligramm, Ékszerelmére, Káosz Amigos, Kilégzés, Ajjajjajj, Kicsi ország. De a teljességre való törekvés jegyében.
Közben volt Vízkereszt a Vidám Színpadon és amit akartok a zenekar életében, kis híján megették őket a démonok reggelire (na jó, a cucc, ami nem túl ritka a rock and rollban), az át- és a túlélés nehézségei, majd ismét tiszta lett minden.
A Quimby – alighanem többen szeretik már, mint ahányan tudják, honnan ered a neve. A Quimby Comics egy bostoni szubkulturális újság, annak a főszerkesztője volt Birth Quimby. Születési adottság. Azért az is egy állapot, amikor az ember így választ nevet a zenekarának.
A Quimby persze nem csupán Kiss Tibor kisegyüttese. Kiváló zenészek, markáns arcok alkotják. Varga Livius (lásd még A kutya vacsorája) súlyos oszlop például, hogy kedvenc fúvósomról, Kárpáti Dódiról, akinek szólólemezeit alig várom, már ne is beszéljünk.
A Quimby az elmúlt két évtizedben mit sem vesztett alter frissességéből, de olyan országos slágerek is kicsúsztak a műhelyből, mint az Autó egy szerpentinen, vagy az Ajjajjajj, amelyekkel Kiss Tibor generációjának Zoránjává változott, már amennyiben ez jelent valamit. Amit pedig a Csík zenekarral művel a Most múlik pontosan című örökbecsűben, az a magyar dal legszebb lapjaira kívánkozik.
További szép húsz évet, uraim, még csak most kezdődik a tánc!
