Kitartásának és lelkesedésének köszönhetően már a magyar olvasók is kézbe vehetik minden idők egyik legismertebb japán költőjének lírai útinaplóját. Macuo Basó (1644-1694) annak ellenére őrzi elsőségét, hogy már tíz éve is legalább 10 millió (önjelölt vagy profi) haiku-költőt dobott ki az internetes keresés. Ezt már Sári László orientalista mondta el a fent említett kötet bemutatóján a budai Hadik Kávéházban. Az est további résztvevői voltak: Buda Ferenc költő, akitől a Petőfi-párhuzam is származik, valamint Buda Attila irodalmár, aki a Ráció Kiadó keleti témájú sorozatát gondozza, valamint Kolozsy-Kiss Eszter édesapja, zenetanár, aki egy japán húros hangszer többszöri megszólaltatásával járult hozzá az est hangulatához.
Az még nyitott kérdés, a közönség mennyire fogékony a finomra hangolt és igencsak meditatív turisztikai kalandokra az utazásbiztosítás előtti korokból, illetve a japánfordítás elméleti problémáira. A fordító viszont már most komoly szakmai elismeréseket zsebelhetett be az eseményen. Sári egyenesen az ázsiai irodalom hiteles fordításának kezdeteként méltatta a könyv megjelenését. És hogy az olvasó végképp a szívéhez kapjon, szerinte ebben a könyvben nincs átverés, ami ritka dolog, ha Keletről van szó. Azért senki ne égesse el a hátsó kertben a Sógun című tévésorozat kazettára másolt epizódjait vagy a Panoráma útikönyvek 1975-ös Japánról szóló kiadását, de nem árt tudni – világosít fel Sári –, hogy a Kelettel kapcsolatba eddig szokás volt mifelénk túlzásba esni. Vagy nem tudtunk mit kezdeni azzal, amit Ázsia távoli kultúrái kínálnak, vagy túlzottan kiszíneztünk mindent, ami onnan érkezett hozzánk. Eddig.
Úgy látszik egyébként, hogy a Hadikban gyakran találkozik az ember Kosztolányi szellemével. Ezen az estén is előkerült, hiszen az ő fordításainak köszönhetően lett népszerű Magyarországon a műfaj. Kosztolányi természetesen nem eredetiből fordított, amiért nem lehet hibáztatni. Abban viszont egyet értettek a beszélgetés résztvevői, hogy ideje volt már az eredeti források alapján megismertetni az olvasókkal az igazi Basót. Aki ráadásul főállású költőként élt egy olyan korban, ami a harci erényeket vagy a kereskedelmi sikereket tartotta a legtöbbre. Basó szinte remeteként élt – igaz szponzori háttérrel. Hatalmas életművet hozott létre. Nem csoda, hiszen Kolozsy-Kiss Eszter szerint mindenről egy vers jutott eszébe. Így végső soron útinaplót és verseskötet kap kézbe az olvasó, aki betekintést nyerhet egy szemlélődő elme működésébe, aki viaskodik önmagával és az utazás nehézségeivel. Közben felfedezhetjük a korabeli Japánt is, ahol már akkor komolyan kiépült turisztikai iparról lehetett beszélni. Azért nem árt figyelmeztetni az olvasót: nagyon más a japán költészet, mint az európai, ezért a személyességet is máshol kell keresni. Sári szerint ennek az az oka, hogy a japán vers sohasem a költőről szól, legalábbis nem úgy, mint ahogy az európai lírikusoknál megszokhattuk, akiknek a verse akkor is egoista magamutogatás, ha közben „a csajának írja”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!