Párizs „nem alhat” a babérjain

Stratégiai tétnek kell tekinteni a kultúrát, hogy Párizs lépést tarthasson a világ nagyvárosai között folyó versengésben Daniel Janicot francia államtanácsos új tanulmánya szerint.

Nicolas Sarkozy francia államfő hamarosan véget érő ötéves mandátumának idején az Elysée-palota által elindított egyik legnagyobb projekt Nagy-Párizs megteremtésének hosszú távú terve volt, amely magában foglalta a közlekedés és az infrastruktúra jövendő átalakítását, a közigazgatási, gazdasági és egyetemi hálózatok megreformálását. Daniel Janicot francia államtanácsos Sarkozy elnök 2011-ben adott megbízása alapján egyéves munkával a terv európai dimenziójáról készített jelentést, leszögezve: Nagy-Párizs „kulturális lesz – vagy nem is lesz” – olvasható a Le Monde című francia napilapban.

A napokban közzétett tanulmány figyelmeztet: Párizs „nem alhat” a babérjain, mivel a világ nagyvárosai között kemény vetélkedés folyik. „Az államok, majd a multinacionális cégek konfliktusai után – írta Daniel Janicot – beléptünk a metropoliszok közötti versengés korába. Ehhez a kétmilliós Párizs nincs kellően felvértezve. Ám ha megváltoznak a méretek, ha ide akarjuk csábítani a befektetőket, a látogatókat, a turistákat, a diákokat, a kultúrát stratégiai tétnek, a befolyásolási stratégia szívének kell tekinteni.”

Ebben a „planetáris küzdelemben” – olvasható az államtanácsos jelentésében – Párizs „kivételes kulturális adukkal rendelkezik”. Idetartozik világszerte elismert építészeti öröksége, a páratlan létesítményi hálózat (múzeumok, színházak, mozik), a jelentős fesztiválok sokasága. 2011-ben minden műfajt figyelembe véve összesen 360 különböző szemlére, sorozatos rendezvényre került sor Ile-de-France, vagyis a Párizst övező térség nyolc megyéjében, amelyek magukban foglalják az elővárosokat.

A jelentéskészítő felhívta a figyelmet arra, hogy ma Párizst a kultúra terén sokak szemében megelőzi London és New York, illetve potenciálisan veszélyezteti mintegy tíz olyan vetélytárs is, mint Barcelona, Sydney, Amszterdam, Szingapúr, Mumbai stb. Ezt három tényezőnek tulajdonítja. Ezek közül az első a „hőmérő”, amin azt érti, hogy a városokat minősítő világlisták zömét angolszász értékelők készítik. Janicot szerint ezért a francia fővárosnak létre kellene hoznia a maga saját minősítő „párizsi listáját” a kulturális értéksorrendről, példaként a Sanghaj által az egyetemek rangsorolására létrehozott saját osztályozást említette. „Így mi határozhatjuk meg a kritériumokat” – érvelt az államtanácsos.

A másik, ennél fontosabb tényező, hogy éjszaka Párizs „elalszik” – tartalmazza a jelentés, rácáfolva a közhitre, amely a városközpont néhány nevezetes éjszakai szórakozóhelyének világhíre alapján az ellenkezőjét véli. Janicot szerint a párizsiak kerülik az éjszakai élettel járó gondokat, és talán túl szigorúak a vonatkozó törvényi szabályozások is. A jelentés szerint a közeli külvárosokban felszabadult korábbi ipari létesítmények helyén kellene új központokat teremteni az éjszakai élet számára, példaként az északkeleti Porte Pantin körül már megvalósított létesítményeket említette.

Végül a Janicot-jelentés azt kifogásolja, hogy Párizs „már nem tűnik eléggé befogadó, nyitott és vendéglátó városnak”. Miközben London bátran épít különböző közösségeire, New York és Berlin pedig világvárosi arculatát aknázza ki, Franciaország „elrejti külföldijeit és lehűti látogatóit, ideértve a művészeket is”. A jelentés azt javasolja, hogy bőkezűbben biztosítsanak vízumokat és tartózkodási engedélyeket a „kompetens és tehetséges” bevándorlók számára.

Vagy száz konkrét lépést is kezdeményez a tanulmány: Nagy-Párizs minden ingatlan-beruházásának 1 százalékát fordítsák művészlakások építésére, a gazdasági fejlesztési pólusok módszereivel hozzanak létre gasztronómiai, könyvkiadási és hasonló kulturális pólusokat. Földrajzi téren a Janicot-jelentés a Szajna mentén létrehozná a múzeumok útvonalát, továbbá a Louvre-tól a Défense-negyedig terjedő tengelyt, amely a szerző reményei szerint „ismét igazi kulturális jelleget adna a Champs-Elysées-nek”.

„Legyünk realisták, kérjük a lehetetlent„ – kommentálta a Le Monde az ambiciózus jelentést.