Pünkösd: a passiókban a játék a lényeg

Az idei pünkösdkor három passiójáték közül is választhatunk. Utánajártunk a közösségteremtő játékok történetének, amelyek talán nem is a nézők, hanem a mintegy százötven szereplő miatt igazán fontosak.

Kevés néphagyomány létezik, amely képes lenne annyi embert megmozgatni, mint a passiójáték. Budaörsön és Magyarpolányban is másfélszáz szereplő kezdett el próbálni hetekkel ezelőtt, a hétvégén pedig kész előadásokat mutatnak be a közönségnek a misztériumjátékok legismertebb, legrégebbi fajtájából, amelynek Magyarországon is megvan a maga múltja: egészen korai, 15. századi passiószövegkönyvek is fennmaradtak.

A passiójátékok fénykora a késő középkorra esett: a statiszták tömegeivel operáló, látványos, valóban színházi jellegű előadások már a városi polgárság igényeihez igazodtak. De a cél azért ugyanaz maradt: magunkba szállás, Krisztus szenvedéseinek átélése. A középkor végével némileg bealkonyult a műfajnak, amely a barokk korban ismét kedvelt lett, ekkor már inkább iskolai színjáték és népi játék formájában. A csíksomlyói ferencesek például igazi sorozatgyártást folytattak, több mint száz különböző passiószöveget írtak a 18. század folyamán, főleg a diákjaik számára. Változatosságuk mellett a székely nyelvezet korai emlékeiként is értékesek ezek a forgatókönyvek.

Németországban olyan hely is akad, ahol folyamatos a hagyomány. Oberammergauban a 17. századi pestisjárvány idején ígérték meg a falu lakói, hogy tíz évente passiójátékkal köszönik meg, ha elvonul a vész. Náluk ez azóta töretlen hagyomány, a hazai passiójátékok is a német mintát követik. Ez már csak azért is kézenfekvő, mert Budaörsnek és Magyarpolánynak is erős a német ajkú nemzetiségi kötődése. Magyarországon viszont nem beszélhetünk folyamatosságról: a budaörsi passió, amelynek korábban már a próbáját is meglátogattuk, „csak” 1933-ban indult Bató Géza tanító kezdeményezésére, az ő saját szövegkönyvével, majd évtizedekre megszakadt a németek kitelepítése, a világháború és a diktatúra idején. 1996-ban indult újra, a magyarpolányi passiót pedig most rendezik meg tizenkettedszer.

Miért éppen pünkösdkor?

Felmerül a kérdés, hogy miért pünkösdkor tartják a játékokat. Hiszen egyértelműnek tűnik, hogy Krisztus szenvedését, halálát, feltámadását és ezzel együtt teljes élettörténetét húsvétkor és a húsvéti készülődés időszakában szokás feleleveníteni. Ehhez a logikához sok kisebb magyarországi és határon túli passiójáték is alkalmazkodik. Pécsett például több év kihagyás után idén megint rendeztek passiót a Tettyén húsvétvasárnap. Egyes néprajzos elképzelések szerint „gyakorlati hagyomány” volt az, hogy bizonyos helyeken pünkösdre halasztották a passiójátékot: egyszerűen érdemes volt a húsvét üzenetének továbbgondolására használni a pünkösdöt. Mások úgy vélik, hogy az egyház választotta inkább a pünkösdöt a passiójáték időpontjául, mert a pünkösdi népszokásokban – a pünkösdi király és pünkösdi királynő választásában vagy a tűzugrásban – a pogány tavaszünnepek hagyományai éltek tovább. Ezeket próbálták meg „elkeresztényiesíteni”, így honosodtak meg például a csíksomolyói búcsú szokásai is. A passiójáték pedig megfelelt a középkori ember kétarcú, pogány elemeket sem nélkülöző vallásosságának: a karneváljellegű események iránti vonzódás erős ellentétet képezett a középkori kereszténység szigorával, e kettő között egyensúlyoztak a látványos, és valószínűleg jó hangulatú passiójátékok.

Háromból választhatunk

Passiók szempontjából mindenképpen sűrű évünk van, mert idén három lehetőség is adott, hogy átéljük a középkort, de legalábbis a barokkot. A lelkes helyi erőknek mindig akad némi szakmai segítségük is, de húsz hivatásos színházi ember már bőven elég ahhoz, hogy összetartsa a százötvennél is több amatőr szereplőt. Ez része a hagyománynak, Oberammergauban szinte az egész település részt vesz az előadásban, és nincs ez másképp Budaörsön és Magyarpolányban sem. Persze az egész erős túlzás, de azért van abban valami felemelő, mikor egy település közös erővel létrehoz valamit, és ebben az ügyben az ötéves éppen úgy nélkülözhetetlen, mint a hetvenesztendős. Ilyen alkalom még a legjobban szervezett településeken is ritkán akad, főleg mert egy ilyen előadásban biztosan nem nyögve és kötelességből vesz részt az ember, hanem örömmel, szívesen. Különben nem is csinálnák. A passiókban a játék a lényeg, és azok, akik részt vesznek benne. Fontosabbak, mint a közönség, vagy a szoros értelemben vett színházi minőség.

A két hagyományos passióhoz az idén egy harmadik is csatlakozik. Kecskeméten nem pünkösdkor, csak a jövő hétvégén mutatják be az Újvilág passiót. Ők egy kicsit másképp gondolkodtak, színházi produkciót építettek a hagyományra: a Kecskeméti Katona József Színház és a Kecskemét Táncegyüttes saját koreográfiával, irodalmi műveket is felhasználó saját szövegkönyvvel és a darabhoz komponált zenével újszerűen próbálja megközelíteni a passiótémát. Annyiban viszont őrzik ők is a hagyományokat, hogy az előadás szabadtéri lesz – az arborétumban tartják –, és a színház művészei mellett szerepelnek benne kecskeméti lakosok is.