A Politikatörténeti Intézet rendezvényének megnyitó beszédében kiemelte: Szabó Zoltán nemcsak szociográfus volt, hanem antifasiszta közíró és a nyugati emigráció egyik vezető alakja is. Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség volt elnöke elmondta, hogy Szabó Zoltán a Nyugat harmadik nemzedékének kortársa volt, amelyhez mások mellett Sőtér István, Vas István, Kolozsvári Grandpierre Emil és Weöres Sándor tartozott. Munkássága során a közéleti mozgalmakat, illetve a harmincas évek politikai, szellemi, morális válságát is elemezte.
Pomogáts rámutatott, hogy Szabó Zoltán kutatásaival választ keresett arra, a magyarok miként tudnak kapcsolatot kialakítani a délkelet-európai népekkel; a negyvenes években a konzervatív színezetű nemzeti liberalizmushoz közeledett.
„A Tardi helyzet, a Cifra nyomorúság előtt is volt bőven hír a hárommillió magyar koldus némaságra ítélt világából. De az Ajtót úgy, hogy az egész ország odanézett, elsőül Szabó Zoltán nyitotta ki” – írta Illyés Gyula a száz éve, 1912. június 5-én született író-szociográfusról, a magyarországi falukutató mozgalom jeles alakjáról.
Valuch Tibor társadalomtörténész, a Debreceni Egyetem Politikatudományi és Szociológiai Intézet igazgatója elmondta: Szabó Zoltán a magyar emigráció azon ritka egyéniségei közé tartozott, aki élete végéig szinte teljesen elzárkózott a Kádár-rendszertől, mindössze egyszer nyilatkozott – idős korában – a Magyar Televíziónak.
Az írás szolgálatában
Írásaiban a moralitás kitüntető szerepet kapott, ezekben pedig a magyar nemzet megmaradásának feladatait taglalta, és középpontba állította a társadalmi felelősségvállalást, valamint a szociális érzékenységet – tette hozzá. Valuch szólt arról, hogy Szabó Zoltán „az írást szolgálatnak tekintette”, amellyel a közgondolkodást is meg akarta reformálni. Írásai mentesek voltak mindenféle kirekesztéstől, a faji megkülönböztetést határozottan elutasította, és vallotta, „jó hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen”.
Gyurgyák János eszmetörténész, az Osiris Kiadó vezetője kiemelte: Szabó Zoltán „tragédiája, hogy hiányoznak mögüle a testet öltött alkotások”, szociográfiáit ugyanakkor szépirodalmi igényességgel írta meg. Munkáival töredékeket hagyott ránk, amelyek „kincsesbányát jelentenek a filológus számára”.
Nemzet és állam
András Sándor költő, irodalomtörténész arról beszélt, hogy Szabó Zoltán megkülönböztette a nemzet fogalmát az államétól, nemzeten pedig az egyes embereket értette. Szabó Zoltánt idézve úgy fogalmazott: „ahol egy család él együtt, ott már nemzetecske van”, a nemzetköziség elve pedig feltételezi a nemzetek létét.
A rendezvényen előadást tart továbbá Noszkai Gábor jogász, Benkő Péter, az Általános Vállalkozási Főiskola oktatója, Argejó Éva, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa és Kende Péter szociológus, az 1956-os Intézet kuratóriumának elnöke. Az eseményen megjelent Szabó Zoltán családjának néhány tagja is.
