Az amerikai Délen, a Mississippi állambeli New Albanyben született 1897. szeptember 25-én Falkner néven, az u betűt később toldotta vezetéknevébe. A második év után kimaradt a középiskolából, szellemi irányítását ezután egy olvasott szomszédjuk vette át. Az első világháborúban önként jelentkezett katonai szolgálatra, de apró termete miatt csak a kanadai légierőbe vették fel.
1918-ban beiratkozott a Mississippi Egyetemre, de az első év után innen is távoznia kellett, mert – a sors fintora – angol fogalmazásból megbukott. Ezután volt eladó, alkoholcsempész, mosogató, szobafestő, sőt egykori egyeteme postahivatalának vezetője is. Végül Mississippi államban, Oxford közelében telepedett le, ott dolgozott haláláig.
Első regénye, Soldiers' Pay ('A katona zsoldja' 1926) nem keltett feltűnést ,és később is hiába juttatta el műveit különböző magazinoknak, mindenhonnan visszautasították. Végül 1929-ben két regénye is megjelent, a Sartoris és első remekműve, A hang és a téboly. 1930 és 1942 között születtek Yoknapatawpha ciklusának olyan remekművei, mint a Míg fekszem kiterítve, a Szentély, a Megszületik augusztusban, a Fiam, Absolon, a Tanyán és az Eredj, Mózes.
A ciklus címét adó Yoknapatawpha megye a képzelet szülötte, de a regények anyagát Faulkner többnyire környezetéből, a családi krónikákból, cselédük elbeszéléseiből vagy a városi főtéren hallott történetekből merítette. A folyamatos elbeszélés helyett az író mozaikelemeket helyez olvasója elé, akinek feladata ezáltal az alkotó olvasás, a történet egybeszerkesztése lesz.
A negyvenes évek közepén Faulkner hazájában háttérbe szorult, miközben Angliában és Franciaországban továbbra is nagy divatja volt, ebben az időszakban Hollywoodba szegődött forgatókönyvírónak. 1950 elején megjelent összegyűjtött elbeszéléseinek kötete, amely elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat. Abban az évben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat is. A kitüntetés átvételekor mondott híres beszédében hangot adott abbeli meggyőződésének, hogy az ember az önpusztítással fenyegető világban is fennmarad.
Idős korára a mindig zárkózott író közéleti személyiség lett, több külföldi utat is tett a külügyminisztérium megbízásából. Bár ekkor már erősen ivott, az írással nem hagyott fel. Utolsó műve, az 1962-es Zsiványok a gyermekkor nosztalgikus komédiája. Megjelenése után egy hónappal, 1962. július 6-án Faulkner szívrohamot kapott és egy Oxford környéki kórházban meghalt.
Az író, a Dél irodalmi újjászületésének legmarkánsabb képviselője, nemcsak a hagyományos, ültetvényes világ pusztulásának krónikása volt, hanem az egyetemes emberi lét hiteles bírája is, aki szinte egy mikrokozmoszban látta meg a déli társadalomban a modern világ bűneit.
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
