A budaörsi passió is lassan évszázados hagyományt őriz, de a legelső hazai passiójátékkal mégsem ők büszkélkedhetnek, hanem a Heves megyei Mikófalva. Itt rendezték Magyarország első passiójátékát éppen 90 éve, 1922-ben. Sok lelkes civil és profi színházi ember is bekapcsolódott a produkcióba, ami végül elég nagyszabásúra sikerült. A nézőtéren ötezren fértek el, a szereplőgárda pedig kétszáz főre rúgott, nem számítva az óriási, négyszáz tagú énekkart. A mikófalvi kultúrházban szombaton nyílik meg a passiójáték történetét és a korabeli kis palóc falu életét megidéző kiállítás.
Júdás senkinek se kellett
A passiójáték gondolata az Erdélyből idemenekült segédjegyzőtől származott, Peller Imre hamar megnyerte az ötletnek az egész falut. Segítője a község plébánosa, P. Tóth Pacifik ferences szerzetes és a kántortanító volt. A szervezők szeme előtt a délnémet minta, a világhírű, 10 évente megrendezett Oberammargaui Passió lebegett, a szövegkönyvet is innen szerezték meg, ezt fordították és adaptálták a mikófalvi viszonyokra. Abban is tartották magukat a hagyományokhoz, hogy minden szerepre mikófalvi lakosokat kértek fel, de a jelentkezők közül szakemberek válogatták ki a főszereplőket, és – ahogy a többi, máig élő magyar passiójáték – a mikófalvi passió is jócskán kapott profi segítséget. A rendezésre például az akkor még pályája elején álló Fejős Pált kérték fel, aki éppen az Egri csillagokat forgatta ebben az időszakban. A szereplőválogatásokban és később a betanításban is sok pesti színész volt a mikófalviak segítségére, Szegő Endre, a Belvárosi Színház művésze például rengeteg munkát fektetett a passiójátékba. A szerepek közül csak Júdással akadt gond, mert a falusiak közül senki nem akarta vállalni, nagy nehézségek árán végül egy huszonegy éves fiú nyakába varrták a szerepet, aki cserébe a produkció legjobb alakítását nyújtotta, a korabeli beszámolók ebben az egyben teljesen egyetértenek.
Nem volt gond a reklámstratégiával
Az első magyarországi passiójáték 25 előadásával, 25 ezernél is több nézőjével és 5 000 000 koronás bevételével országos hírű esemény volt, később még a The New York Times is közölt egy rövid cikket az előadásról. Nem csoda, mert komoly szervezőmunka állt a játék mögött. A helyiek Budapestről meghívott vállalkozók, szervezők, szakemberek részvételével társulatot alakítottak a vállalkozás lebonyolítására Mikófalvai Passió Társulat néven. Budapesten szervezőirodát is nyitottak, amely Mikófalvai Passió-Játékok Propaganda Osztálya/Budapest köriratú hivatali bélyegzőt használt. A főpróbáról a Concordia filmgyár felvételeket készített, és képeslapok is jelentek meg. Az 1922-es bemutatóhoz több történet is kapcsolódik. A boldoggá avatás előtt álló Marcell atya, Mindszenthy József bíboros gyóntatója például részben ennek az előadásnak a hatására döntött úgy, hogy a papi hivatást választja. A szombaton nyíló kiállítás róla is megemlékezik, bemutatja a passió teljes történetét, megismerkedhetünk a korabeli kis palóc falu lakóinak történelmével és hétköznapjai történéseivel is.
Újra felkapottak lesznek a passiók?
Mikófalva vezetése nem zárkózik el újabb passiójáték rendezésétől, sőt a kiállítás kapcsán felvetődött, hogy folytatni kellene a hagyományt. Így ki tudja, jövő nyáron milyen apropóból látogatunk majd a hevesi faluba. Igény lenne a programra, mert újabban egyre népszerűbbek a passiójátékok. A régi szövegkönyvek alapján, a hagyományoknak megfelelően készült magyarpolányi és budaörsi passiók mellett Kecskeméten a műfaj felújításával is kísérleteztek idén Pünkösdkor, a kecskeméti Katona József Színház színészeivel, a Kecskemét Táncegyüttes saját koreográfiájával, irodalmi műveket is felhasználó saját szövegkönyvvel és a darabhoz komponált zenével.
