Otthont teremtenének Szeged költőjének

Nincs több olyan költő, aki annyira kötődne Szegedhez, mint Juhász Gyula. A költő emlékének ápolásáért helyi civilek tesznek lépéseket.

Nemrég kaptuk a hírt, hogy őszre megnyílhat Lázár Ervin emlékháza Sárszentlőrincen, és idén tavaszra újult meg teljesen Balatonszárszón a József Attila-emlékház is a költő utolsó otthonában. Ennél több emlékházakkal kapcsolatos fejleményt már nem kívánhat az ember 2012-ben, Szegeden azonban előálltak egy új ötlettel a helyi civilek. A célszemély nyilván Juhász Gyula, bár szerintük korántsem nyilvánvaló, hogy Szegeden méltó módon ápolják Juhász Gyula emlékét, sőt. A Szögedi Védegylet elnöke, Szabó László szerint sokkal jobban is oda lehetne figyelni rá, már csak azért is, mert Szeged számára bizonyos értelemben ő az egyetlen. Igaz, hogy számos más poéta is kötődött a városhoz, de Juhász Gyulán kívül nincs köztük olyan, aki itt látta volna meg a napvilágot, és annyi időt töltött volna itt, mint ő – Juhász Gyula Szegeden is hunyt el 1937-ben.

A Szögedi Védegylet ezért a költő egykori házába álmodott egy múzeumot. Nem az Ipar utcai szülőházról van szó, ezt ugyanis a sebészeti klinika építésekor elbontották még a költő életében, 1926-ban, Juhász Gyula verset is írt az esetről Egy ház címmel. Fodor utcai (ma Juhász Gyula utca) otthona viszont ma is áll. Az épület magántulajdonban van, és egyelőre nincs kilátás a megvásárlására. – Az udvaron szobrot is állítottak a költőnek, de a kapu zárva van, így még ahhoz is házbeli ismerősre van szükség, hogy valaki bejusson megnézni a szobrot – meséli Szabó László, az egylet elnöke. Arra persze ő sem gondol, hogy bárkit is megzavarjon tulajdonosi jogai gyakorlásában, csak fel szerette volna hívni minderre a figyelmet, mert – mint elmondta – figyelemmel el lehetne kerülni azt, ami a neves szegedi néprajztudós, Bálint Sándor esetében történt. – Az ő szülőháza elpusztult, mert amikor lehetett volna, senki nem vette meg. A Bálint-hagyaték pedig a múzeum pincéjében porosodik. Ezt történhetett volna másképp is – vélekedik Szabó László.

Haág Zalán, a szegedi önkormányzat kulturális bizottságának elnöke, akihez írásbeli javaslatot is intézett tavasszal az egylet, jó kezdeményezésnek tartja az emlékház ötletét. A magántulajdonban lévő épület problémájával azonban ő sem tud mit kezdeni. Mindenesetre azt mondta: ha lát szándékot a lakók részéről, és esély mutatkozik a megvalósításra, támogatni fogja a kezdeményezést.

A Szögedi Védegylet addig is más utakon dolgozik Juhász Gyula népszerűsítéséért. Ettől az évtől a költő minden születésnapján Juhász Gyula-verseket olvasnak a sírjánál, Zsoldos Sándor irodalomtörténésszel együttműködve tervezik a „publikus összes versek”, azaz a Juhász Gyula által is közlésre szánt versek gyűjteményes kiadását, ősszel pedig egy új programsorozatot indítanak el: a Verses város lényege, hogy évente kihelyeznek egy táblát Szegeden (később akár országosan is), az adott városhoz kötődő verssel. Ez már Szegeden sem korlátozódna csak Juhász Gyulára, hiszen rengeteg más költőnek is köze van a városhoz: József Attilán és Radnóti Miklóson kívül például Babits Mihálynak, aki két évet élt itt. Egykori házánál lesz az első verstábla, azzal a költeménnyel, amit Juhász Gyula írt Babitsnak. A házban most egy fiatal képzőművész, Simor Márton lakik, ő fogja elkészíteni az alkotást, amely ősszel kerül majd ki a ház falára.

A hosszú távú tervek között szerepel egy kutatószoba létrehozása is Juhász Gyula hagyatékát feldolgozó adatbázissal, de nemcsak Juhász Gyulával, hanem a szegedi helytörténettel is foglalkozna a gyűjtemény, amelyhez – legalábbis egyelőre – nem találtak anyagi fedezetet az ötletgazdák.