Meglehet, az örökségvédelem fogalma valakinek önmagában nem ad okot túl nagy izgalomra, ám ha arra gondol, hogy vannak olyan városok, ahol az ép, vagy még megmenthető műemlékeket is (mondjuk egy szocialista forradalmi láz hevületében) ledózerolták, és „skanzenekben” mutogatják az építészeti álemlékeket, mindjárt más a helyzet. A magyar kormány szeptemberben átalakította az intézményesített műemlékvédelmet, s vannak, akik az átalakítás mögött sandaságot feltételeznek – a legszélsőségesebb fölvetés szerint még az említett barbarizmus is előfordulhat. Az Országgyűlés kulturális bizottságának október 15-ei ülésén ez volt a téma.
A kulturális államtitkár, L. Simon László alapüzenete az volt a bizottsági ülésen, amit az MNO is többször megírt: a kormány nem megszüntette, hanem átalakította a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt (KÖH) − az igen hosszú nevű − Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ néven. A jogutód szervezet – az intézmény átalakítása kapcsán az a rémhír terjedt el, hogy jogutód nélkül game over a KÖH-nek, mert hát ilyen a Fidesz, és persze Orbán Viktor miniszterelnök –, a Forster Központ részben más feladatokat is ellátva folytatja a KÖH munkáját. (Igaz, az építési hatósági jogkörök nélkül, amelyet egyébként már tavaly elvettek a KÖH-től, azzal az indokkal, hogy az engedélyeztetési eljárások folyamatát ezzel is gyorsítanák.)
A bizottsági ülés első szokatlan momentuma az volt, hogy L. Simon László kilátásba helyezte: ha szükséges, a kormány önkritikát gyakorol. – Ha az új örökségvédelmi rendszer nem váltja be a reményeket, a kormányzat újragondolja az átalakítást – mondta, de a haladó konzervativizmus jegyében arról is beszélt: „az intézményrendszer változatlan formában történő fenntartása nem önmagáért való cél, az új kihívásokra reagálva néha át kell alakítani.”
L. Simon László emlékeztetett arra: az örökségvédelmi intézményrendszer az elmúlt évtizedekben nem tudott minden esetben megfelelő garanciát adni önmagában, egy-egy beruházásnál sokszor a nyilvánosság ereje segített. (Példa erre a pesti zsidónegyed, ami ott történt Hunvald György polgármester regnálása idején. Még több Óvás!, Nagydiófa, vagy Szindikátus egyesületet!) − A beruházói és örökségvédelmi érdek között azonban nem szükségszerű az ellentét, meg kell találni az egészséges egyensúlyt örökségvédelem és gazdaság között, mert mindkettő fejlődése nemzeti érdek – fogalmazott az államtitkár.
A kötelező körök, némi meglepetéssel
L. Simon László után jöttek a képviselői felszólalások, az őszinte vagy politikailag kötelező aggodalmak. A volt kulturális miniszter, Hiller István szerint a műemlékvédelmi intézmény átalakításával az örökségvédelem érdekérvényesítő ereje gyengült a beruházói érdekekkel szemben, sőt: az örökségvédelmi törvény módosításának szándéka sem a kulturális kormányzattól eredt, hanem a Belügyminisztériumból. Majd Hiller teljesen váratlanul meglepett, ugyanis MSZP-s képviselőtől szokatlan módon nem prejudikált: „adjunk időt az új rendszernek, nézzük meg, mennyire működőképes” – javasolta a bizottságnak. („Elképesztő” hozzáállás. Mit fog szólni ehhez a pártközpont?!)
Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, Nagy Gergely arról szólt: a magyar műemlékvédelem 2001 óta folyamatosan gyengül az átalakítások következtében, de így is bűnbakká lettek a beruházók. Minél jobban szétaprózódik a rendszer, annál kisebb az esélye, hogy egységes szemléletű műemlékvédelem alakuljon ki az országban – figyelmeztetett.
A jobbikos Novák Előd hozta a kötelező ellenzéki programot. Úgy vélte, az intézményesített örökségvédelem „szétverése” a „bennfentes oligarchák megerősítését” szolgálja, majd a korábbi kulturális államtitkár áprilisi nyilatkozatára hivatkozott: Szőcs Géza az örökségvédelmi törvény akkori módosítását azzal magyarázta, a szakma szempontjait a nemzetgazdasági érdekek alapján voltak kénytelenek felülírni. (Novák a megszólalásával komoly szövegértési dilemmába hozott: oligarchák alatt a nemzetgazdaságot érti, vagy arra gondol, a nemzetgazdaság oligarchák kezében van? Az egyik így, a másik úgy nem stimmel.)
Karácsony Gergelyt egy garázs érdekelte
Az LMP-s Karácsony Gergely egy konkrét üggyel készült a bizottsági ülésre: a Forster Központ elnökét arról kérdezte, mi a véleménye arról, hogy Győr reneszánsz várának frissen előkerült falait az önkormányzat egy mélygarázs-beruházás miatt készül elbontani? Cselovszki Zoltán szerint huszonegyedik századi műszaki megoldásokkal lehetséges a falmaradványok megőrzése a mélygarázs megépítésével együtt is. (Úgy legyen.)
L. Simon László végül levonta a tanulságot: az örökségvédelmi rendszer átalakítása – amelynek működésében szerinte számos visszásság volt található − nem arról szól, hogy a „szeplőtelen” műemlékvédelmet a „gonosz oligarchák” le akarnák rombolni. (Hófehérke és a gonosz Fidesz: írta Ron Werber.) Mindezek után a képviselők további dolgukra siettek.
