Az elmúlt egy év egyik legsikeresebb kulturális témájú cikke volt az mno.hu-n az az összeállítás, amelyet a magyar népmesék századik, utolsó részének megjelenése alkalmából készítettünk. Több mint tízezren olvasták, több százan osztották meg a Facebookon, a lájkszámláló kiakadt.
Még két hónapos sem volt az új mno.hu, és benne kulturális rovatunk, amikor tavaly decemberben végleg befejeződött a Magyar népmesék-sorozat. Készültünk rá, szívügyünk is volt persze, még akkor is, amikor két nap folyamatos népmesenézés után a világból is ki lehetett volna minket üldözni azzal a bizonyos főcímzenével.
A megjelenés után egy darabig csak megbűvölten néztük, hogy pörög a cikk. Amikor ötszáznál járt a Facebookon, viccelődtünk az ezerrel, de ezer után abbahagytuk a viccelődést, ezerötszáz után még a pislogást is. Tisztában voltunk vele, hogy szűk közönségnek dolgozunk, annak a kevés embernek, akit valóban érdekel a kultúra. És tudtuk azt is, hogy még közöttük is jócskán akadnak, akiket a kulturális témák inkább ingerelnek, mint összehoznak. Hosszasan és alaposan rácsodálkoztunk erre a kivételre, azóta is fel-felemlegetjük a Magyar népmeséket, mert azt is tudjuk, hogy az ilyen bravúrok kivételesek.
A Magyar népmesék olyan ritka kulturális termék, amely magas minőség mellett is képes volt széles bázist kiépíteni magának, és bázisa hű maradt, hiába fújnak azóta másmerről a szelek. Újra és újra visszanyúlunk hozzá: felkerült az internetre, a mai szülők már onnan veszik elő, onnan örökli még a következő generáció is. Olyan evidens érték, hogy senkinek nem jut eszébe ürügyül használni arra, hogy a kultúrán kívül eső érvekkel dobálózzon.
Arra a kérdésre, hogy „Szereted a Magyar népmeséket?” nem szokás úgy válaszolni, hogy „Szeretem Jankovics Marcellt” vagy „Nem szeretem Jankovics Marcellt”. Vagy Mikulás Ferencet, a sorozat kiötlőjét, Horváth Mária rendezőt, netán a többi alkotót, akik részt vettek a száz rész valamelyikének elkészítésében. Esetleg a Magyar Televíziót, ahol a sorozat lement, vagy a kecskeméti rajzfilmstúdiót, ahol elkészítették. Nincs vita: a Magyar népmesék jó.
Sajnos ritka kivétel a Magyar népmesék, de mi azért kísérletezünk. A napi aktualitások sodrása ugyanúgy érezhető a kultúrában is, mint máshol. Ebben a sodrásban amellett tettünk hitet, hogy az aktualitások lekövetése, általános művészetkritika mellett felkutatjuk az értékeket, megmutatjuk az egyre fontosabb kapaszkodókat. A legtöbbnek soha nem lesz olyan széles rajongótábora, mint például erről a rajzfilmsorozatról készült összeállításunknak, mégis ezt az utat járjuk. Bízunk benne: hozzájárulunk ahhoz, hogy előbb-utóbb még több dologban egyetértsünk.
Az eredeti cikk Szathmáry kolléga grafikáival itt olvasható.
Korábbi születésnapi cikkeink:
Az MNO visszaverte Bajnaiék támadását
Novembertől éles balliberális kritika alá került a Fidesz-KDNP által benyújtott új választási törvény, azonban az MNO kiderítette, hogy a Bajnai-féle alapítvány szakmai hibák alapján készítette el meglehetősen manipulatív modelljét.
Gyurcsány randija az MNO-val
2011. október 23-a nemcsak az MNO, hanem a magyar baloldal történelmében is hatalmas változást hozott. Persze-persze: utóbbi esetben október 22-e a helyes dátum, hiszen ekkor jelentette be a Vasas sportcsarnokban Gyurcsány Ferenc, akkor csak mezei MSZP-tag és Facebook-felhasználó, hogy platformját, a Demokratikus Koalíciót önállósítja, és új pártot, no meg persze frakciót csinál belőle.
