Forradalmi eksztázis: ’56-os örömfotók

Szabadnak lenni jó! címmel a budapesti Rádió- és Televíziótörténeti Múzeumban nyílt kiállítás a személyes történelemről és a lelkesedésről mesél.

Szathmáry István Pál
2012. 10. 22. 7:05
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A hivatalos történelem jól ismert szövegekből, fotókból vagy éppen ezerszer lejátszott zenei részletekből megszilárduló burka alatt nagyon is eleven valóság létezik: a névtelen hősök egyedi történetei, a személyes tapasztalatok sokszólamú, de halk kórusa. Az 1956-os forradalom és szabadságharc közös emlékezete is ikonikus fényképfelvételek, híradórészletek és hangfelvételek mozaikdarabkáiból rendeződött egybe és vált a rendszerváltás utáni időszak hivatkozási pontjává, ám az archívumok mélyén még ma is ezernyi megélt pillanat vár elmesélésre.

Rock and roll és eksztázis 1956-ban

Ami leginkább meglepheti a kiállításra betérő látogatót, az a derű és a lelkesedés, no meg az elszántság szembetűnő áradása. A meglepetés oka lehet az is, hogy talán túlságosan is hozzászoktunk a heroikus pillanatok, a kiélezett és dramatikus helyzetek vagy helyszínek látványához a forradalmi események kapcsán. Itt és most viszont – leszámítva az ismert alakokat és eseményeket dokumentáló fotókat – a legtöbb képről valamiféle egészséges, már-már plebejus elégedettség vagy éppen a kontrollálatlanul kitörő öröm hangulata köszön vissza.

Talán a két legismertebb ötvenhatos szó: ruszkik és haza

Fotó: Székelyhidi Balázs


A látogató számára névtelen figurák arra késztetnek, hogy sorsuk felett elmerengjünk. Vajon hogyan alakult például a későbbi élete annak a kiskölöknek, aki csillogó szemekkel nézi, ami körülötte történik. Valószínűleg nem az értelme fogta be a viharos, mára történelmivé nemesült napok rezdüléseit, mégis nehéz lenne azt hinni, hogy ne érzett volna meg valami olyat ezeknek a különleges napoknak a sajátos hangulatából, ami későbbi élete során is vele maradt.

A tömeg megannyi arca is hasonló elmélkedésre késztet: jó látni a pesti srácok pimasz vonásait, azt a szinte rock and rollos vagányságot, amivel az eksztázis kitör belőlük. De a „mellékszereplők”, a sodródók figurái sem érdektelenek. Mint azé a villamoskalauzé, aki a leállított szerelvény mellett szobrozva szemléli a forradalmi forgatagot, és csak találgathatunk, hogy kedvére való-e a látvány.

Áldozat és bukás a 20. századért

Utólag, a mai tudás fényében szemlélve még az egyszerű mozdulatok is felmagasztosulnak: ezért is lehetetlen nem meglátni a pillanat szépségét a cigarettaszünetet tartó fegyveres kamaszlány alakjában, a közös bizalom erejét a méltósággal és optimizmussal vonuló fiatal egyetemisták határozott lépteiben. Ahogy Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója utalt rá a kiállítás keddi megnyitóján: „Ezek az emberek áldozatukkal és bukásukkal a teljes 20. századot változtatták meg.” Ám az arcukon és a mozdulataikban nem az ebből fakadó fennköltséget olvashatja ki a képek szemlélője, hanem (ismét Tallait idézve): „örömöt, tétova vágyakozást, elszántságot és fájdalmat”.

Fáklyás tüntetés a Parlament előtt – és egy csillogó tekintet

Fotó: Székelyhidi Balázs


Köszönet illeti tehát az Magyar Távirati Iroda akkori munkatársait, akik fáradhatatlanul, a veszéllyel dacolva örökítették meg a forradalom örömteli, emelkedett, tragikus vagy éppen derűs pillanatait. Munkájuk nélkül kevésbé kaphatnánk árnyalt képet az eseménytörténet szigorú tényadatai mögött lüktető eleven történelmi valóságról.

(Szabadnak lenni jó! Kiállítás a Magyar Távirati Iroda 1956-os forradalmat megörökítő felvételeiből. Rádió- és Televíziótörténeti Múzeum. Megtekinthető november 10-ig.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.