Horváth Charlie 65 éves – Az asszony tehet mindenről

"Én soha nem a közönségnek játszottam. Egy szerencsés ember vagyok, akinek a közönsége szereti azt, amit én szeretek." Horváth Charlie 65 éves.

Lapozzon tovább! »»»
---- Lapozok ----
Cigi azóta már rég nincs („...a fiam ne úgy éljen, ahogy éltem, ne is vegyen túl komolyan”), Charlie viszont maradt. Több kis alkalmi formációval is lehetőségem nyílt később „csárlizni” billentyűs-énekesként, és miután hallgatóságként kitárult előttem a dzsessz kapuja is, többször belebotlottam a füstölgő, szőke bálványba, akiről azért ismert, hogy a legjobbakat el-eljár meghallgatni, mióta (1989-'90) újra itthon van (a nála kábé 30 évvel fiatalabb Borlai Gergőt is szépen végigcsücsülte cigi nélkül egy márványtermi koncerten). Hol a háta mögött, hol a jelenlétében kerültek elő róla válogatott anekdoták. Újságíróként sem lett volna több esélyem megismerni egy autóvásárlásáról szóló esti mesét szatyorban vitt, végül túl soknak bizonyuló készpénzről, vagy a káprázatosan balfék tolatásokról.

Világa el tudott vinni messzi helyekre, és közben „annyi minden történt”; Ha filmet képzelek a zene alá, egy igazi éjszakai országúti magányos autózás jut eszembe. Csak később, a „Charlie: Jazz” (2001) hajnalán kezdett izgatni, hogy ez az ember hosszú-hosszú évekig itthon sem volt, így hiába is keresgélnék utána. Azt tudtam – van is nyoma a színpadi mozgásban –, hogy a balettintézetbe járt, és játszott egy-két filmben (például Bacsó Fejlövésében) színészként is, illetve megtanult trombitálni is, amivel aztán hiába próbálkozott egy-két koncerten itthon, nem igazán javította a produkció színvonalát.

Fotó: Bucsy Levente / MNO

Igen, Charlie mond néha olyanokat, hogy „a zene nyelve az angol”; az idei nyár utolsó napján tartott budai koncertjén (képünkön) is akkor oldódott fel először a közönség felé, amikor valaki angol nyelven próbálta biztatni. Egy-egy Los Angeles-i történet szerint a kinti magyaroknak is szívesebben énekel angol nyelven, ha meghívják. Egy dologban azonban feltétlenül igazat kell neki adni, amit a felé érkező visszajelzések alapján jogosan gondol: Horváth Charlie világsztár lehetett volna, ha nem itt, nálunk és nem akkor, 1947-ben születik. Sokadmagammal egyetemben azonban jobban örülök neki, hogy a miénk, mintha bárki másé lenne. Az alábbi nótát szintén ő énekli, ezzel kívánunk Neked, Charlie boldog születésnapot!

(A Horváth Charlie-tól származó idézetek a Reflektor TV Őszintén, a Magyar Televízió Rocklexikon, illetve a Filmmúzeum Privát Rocktörténet című portréműsoraiból valók.)