Az Amszterdamban élő Kristel júliusban stroke miatt került kórházba, évek óra daganatos betegségben szenvedett, 2005-től torokrákkal kezelték, de áttétek alakultak ki nála.
A színésznő 1974-ben robbant be a filmvilágba az Emmanuelle című produkcióval, amely egy Bangkokban élő fiatal modell ázsiai kalandjait mesélte el. Az erotikus alkotás Just Jaeckin rendezésében készült Emmanuelle Arsan (Marayat Rollet-Andriane) regényéből. A produkció világszerte sikert aratott, ma is minden idők egyik legerotikusabb filmjeként emlegetik. A hetvenes években két folytatása született Emmanuelle 2 és Goodbye Emmanuelle címmel, majd 1984-ben leforgatták az Emmanuelle 4-et is, és a sorozat egészen hét epizódig folytatódott.
Kristel pályafutása során közel hatvan filmben és televíziós produkcióban szerepelt. Jaeckin 1981-ben leforgatta vele a Lady Chatterley szeretőjét. A nyolcvanas években eljátszotta Mata Harit is Curtis Harrington filmjében és Drakula özvegyét Cristopher Coppola – Francis Ford Coppola unokaöccse – vámpírmozijában. Legsikeresebb filmje a világszerte 50 millió dolláros jegybevételt hozó, Magánórák című 1981-es produkció volt, amelyben egy kamaszt vezetett be a szerelmi élet rejtelmeibe.
Kristel 1952 szeptemberében született Utrechtben. Szülei szállodások voltak, tizenegy évesen szigorú, vallásos bentlakásos iskolába küldték. Magas intelligenciájú, tehetséges diáknak bizonyult, de a modellkedés jobban érdekelte, 1973-ban megnyert egy európai tévés szépségversenyt. Huszonkét éves volt az Emmanuelle forgatásakor. A kilencvenes évekre karrierjének íve megtört, alkohol és kábítószerek után nyúlt. Pénzügyi gondjairól, magánéleti válságairól és betegségeiről is vallott 2006-ban megjelent Naked (meztelenül) című memoárjában. Az utóbbi tíz évben néhány kisebb produkcióban vállalt szerepet, utolsó munkái a Two Sunny Days és a Le ragazze dello swing. Utóbbiban az alakításáért két televíziós díjjal is jutalmazott Osvárt Andreával játszott együtt.
