Mo Jen kapta az irodalmi Nobel-díjat

Mo Jen kínai íróé lett a 2012-es irodalmi Nobel-díj, nem volt esélytelen. Harukinak és Nádasnak még várnia kell. Cikkünk folyamatosan frissül!

Életművét Franz Kafkára és Joseph Hellerre adott kínai válasznak tartják. A világsikert a Vörös cirokmező című (Red Sorghum, 1987), Berlinben Arany Medve díjjal jutalmazott, Csang Ji-mou rendezte film alapjául szolgáló első regénye hozta meg számára. Mo Jen húszévesen csatlakozott a Kínai Népi Felszabadító Hadsereghez, írni is katonaként kezdett 1981-ben. Három év múlva tanári széket kapott a katonai kulturális akadémia irodalmi tanszékén. Az írót több kritika is érte, amiért nem elég szolidáris a véleményük miatt üldözött kínai írókollégáival, és többen „állami bérírónak” tartják. Kínában óriási esemény Mo Jen kitüntetése (hazájában a komoly esélyek ellenére sem számítottak rá, hogy ő lesz a befutó), de nem mindenki örül ennek felhőtlenül: egyesek szerint az egykor tiltólistára tett író manapság már túlságosan is közel áll a központi hatalomhoz. A pályatársak nagy többségének azonban az a véleménye, hogy megérdemelte a Nobel-díjat.

Így vélekedik a Magyar Távirati Iroda által megkérdezett sinológus, Kalmár Éva is. Ő azt mondta: Mo Jen nagy író, aki megérdemli a Nobel-díjat. Szerinte az elismerés odaítélésében szerepet játszhatott az is, hogy 2000-ben Kao Hszing-csien, egy emigráns kínai író kapta a Nobelt, amit a hivatalos kínai irodalmi közvélemény rossz néven vett. Peking magáért a Nobel-díjért sem rajong, különös tekintettel a békedíjra, amelyet az általuk „ördögi szeparatistának” tartott dalai láma és a jelenleg is börtönben ülő ellenzéki Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo) is megkapott.

A Time Magazinnak a friss Nobel-díjas író korábban azt nyilatkozta: nincsenek problémái a cenzúrával. Állítása szerint úgy oldja meg a helyzetet, hogy nem politikai irodalmat művel: szerinte az írónak mélyen el kell temetnie a gondolatait, és inkább a karakterein keresztül kell közvetítenie őket. 2009-ben a frankfurti könyvvásáron így vélekedett a saját szerepéről: „Egy író bírálhat és kifejezheti felháborodását a társadalom sötét oldaláról és az emberi természet csúfságáról, de nem vagyunk egyformák. Néhányan talán az utcán akarnak kiabálni, de tolerálnunk kell azokat, akik elbújnak szobájukban, és az irodalom révén adnak hangot véleményüknek.”

Mo Jen regényeiben és elbeszéléseiben erős a szociális vonulat, sokat beszél a vidéki élet nehézségeiről. Ő maga is gazdálkodók gyermeke, gyerekkori alapélménye az éhezés. Írásaira a politikai kritikájáról is ismert Lu Hszün (Lu Xun) és Gabriel García Márquez mágikus realizmusa is befolyással volt. „Egy olyan íróról beszélünk, akinek művei realista alapokon nyugszanak, viszont hangneme erősen szatirikus, keserű. Szerkezetileg viszont igen csapongó, szabad írásokat alkotott" – fogalmazott Kalmár Éva, aki azt is hozzátette: a novella műfaja a kínai irodalomban nem igazán jelentős, de Mo Jen ebben a műfajban is maradandót alkotott.

Többször tiltólistára került a friss Nobel-díjas

Mo Jen Nobel-díja nem meglepetés, a kínai író a legfőbb várományosok között szerepelt. 1955-ben született, ő az egyik leghíresebb kínai író, neve azonban többször is tiltólistára került a kommunista Kínában, pályája elején, a nyolcvanas években ugyanis sokkal politikusabb műveket alkotott, mint később, amikor már a kínai hatalom is elfogadta, sőt díjazta is munkásságát, nemrég jelent meg összes műveinek kiadása. A Nobel-díj odaítélésének indoklásakor írói világát „hallucinatorikus realizmusként” jellemezték, utalva arra, hogy Márquezhez hasonlóan ő is a népmesét, a történelmet és a jelen valóságát egyesíti a műveiben. Számos kötetét lefordították angol és német nyelvre is, magyar nyelvű kötete egyelőre még nem jelent meg.