Sophie Marceau-tól Matula bácsiig

Oliver Stone új filmje mellett Sophie Marceau szépsége ejtheti rabul a nézőt a héten, és fut még egy rémmozi és a gyengécske Tüskevár is.

Vadállatok

Don Winslow eredetileg Barbár állatok címen, két éve Magyarországon is megjelent regénye akkor került a figyelem középpontjába, amikor Oliver Stone elhatározta, hogy filmre viszi a történetet. A háromszoros Oscar-díjas rendezőnek – az Éjféli expressz és A sebhelyesarcú után – újabb kábítószeres mozijában két férfi és egy nő éli királyi életét Dél-Kaliforniában, marihuánatermesztésből és furcsa édeshármasban. Idilljüket a mexikói drogkartellek feltűnése zavarja meg. A lány elrablását a két férfi provokációnak veszi, és visszavágást szerveznek, amelyben segítségükre van egy korrupt rendőr is. A pokol és az erőszak elszabadul, a kegyetlenségben egymásra licitálnak a felek. A filmtörténeti hitelessége ugyan megkívánta, de ettől még Stone grafikus ábrázolása túlzásokig erőszakos, amely korábban már előfordult munkásságában a Született gyilkosokban, de ettől még nem lehet és nem is kell megszokni a brutalitást. A Vadállatokban keresztapa helyett Salma Hayek játszik keresztanyát, John Travolta a korrupt zsarut, az Oscar-díjas Benicio del Toro pedig kegyetlen bűnözőt, míg a sármos „jófiúk” az új kor fiatal sztárjai. Stone pedig még azt is megtehette, hogy Uma Thurman valamennyi jelenetét kivágta a Vadállatokból.

A boldogság sosem jár egyedül

Sophie Marceau maholnap 46 éves lesz (!), ám szépsége és népszerűsége az 1980-as Házibuli és folytatása óta töretlen. A harminc év döbbenetes módon nem látszik a színésznőn, így sokakkal együtt vallom, hogy már csak miatta érdemes megnézni A boldogság sosem jár egyedül című családi mozit. A történetben ráadásul Marceau két félresikerült házasság (kiknek nem kellett egy egész életre?) és három gyerek társaságában éppen szingli, akinek az előzmények után egy életre elege van a férfiakból. Amikor azonban bekopog a szerelem, akkor még az sem számít, hogy a nagy ő egy hedonista, megrögzött szoknyavadász agglegény férfi, aki maga sem gondolta volna, hogy egy többgyerekes elvált nő lesz a zsánere. A boldogság sosem jár egyedül még a szokásosnál is színesebben látja és láttatja a világot, éppen ezért lehet szívmelengető választás egy borongós kora őszi estén. Mert miért lenne baj, ha legalább a filmekben úgy alakulnának a dolgok, ahogy azt titokban elképzeljük?

Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lapulnak

Az eszelős 3D animációs versenyben a Sony sem szeretne lemaradni, így többek között Adam Sandlerrel megerősítve (legalábbis az eredeti változatban) készített egy nem éppen a legkisebbeknek szóló mesét. A Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lapulnak – némiképp a Shrekre emlékeztető módon – összehozza a filmtörténet klasszikus horrorkaraktereit. A mese szerint Drakula Frankensteinre, a Múmiára, a vérfarkasra és társaira gondolván hoz létre a szörnyeknek egy ötcsillagos luxushotelt Erdélyben, ahol kipihenhetik a hétköznapok fáradalmait. Egy nap azonban egy ember téved a hotelbe, s ez a helyi idillt alaposan megzavarja. A mese kedves megidézése a harmincas évek klasszikus Universal-horrorfilmjeinek, amely témája ellenére családi szórakozás, a gyerekeknek nem kell távol maradniuk a felnőttesnek hangzó tartalom miatt. Ráadásul a mozit az az orosz származású Genndy Tartakovsky készítette, aki a fiatalok körében évek óta mitikus tiszteletnek örvend: ő követte el a Dexter laboratóriuma és a Szamuráj Jack sorozatokat, ennél jobb ajánlólevél pedig nem is kell számára.

Barbara

Az idei Berlinalén a legjobb rendező díjával jutalmazott Barbara nem a következő A mások élete, de ettől még a nyolcvanas évek NDK-jába vezet vissza, ahol Barbara gyerekorvosként dolgozik és épp vízumkérelmet nyújt be az NSZK-ba, ezért egy kis, vidéki kórházba helyezik át. Mivel választottja a fal nyugati oldalán él, félő, hogy disszidálna, ezért fokozott megfigyelés alatt tartják, Barbara pedig hivatása és szerelme között őrlődik, s várható, hogy valami drámai válasza lesz a parttalan helyzetre. A kortárs német film múltfeldolgozása a Barbarával folytatódik. Bár ezúttal is a közelebbi múlt kerül a fókuszba, Christian Petzold a történelem neuralgikus időszakában vizsgálódik. Stílusos darabja hitelesen idézi meg a nyolcvanas évek elejét, morális dilemmáját, azonban a Barbara olyan kamaratörténet, amiben a fentebb már említett A mások életéhez képest hiányérzetünk marad. Petzold mozija ezzel együtt az idei európai film egyik maradandóbb darabja.

Tüskevár

Többéves hercehurca után készült el Fekete István ifjúsági regényének filmváltozata, amelyben Matula bácsit Kovács Lajos alakítja, Tutajost pedig a korábban a Sorstalanságból megismert Nagy Marcell. A 2000-ben a Pizzás című első filmjével jelentkező Balogh György okkal hihette, hogy érdemes gazdag irodalmi gyökereinkhez nyúlni, ráadásul az ifjúsági film továbbra is rettenetesen hiányzik a magyar film palettájáról. A Tüskevár viszont nem az és nem úgy, aminek és ahogy lennie kellene. Kritikánk a filmről itt olvasható.

A korábbi hetek mozibemutatóiért klikk ide hamar!