– Pontosan hogyan működik az Orlai Produkciós Iroda?
– Állami támogatás nélkül, repertoárszinten hozzuk létre és játsszuk az előadásokat. Zöldi Gergely dramaturg a legközvetlenebb munkatársam, közösen állítjuk össze a műsort, választjuk ki a darabokat. Persze sokszor van, hogy egy téma vagy egy színész ragad magával, és belőle kiindulva születik meg végül egy előadás. Középúton járunk: nem kategorizálunk, sem a közönségszínház, sem a művészszínház mellett nem köteleztük el magunkat egyértelműen, a minőség a kulcsfontosságú irányelv. Számomra minden néző szent, ő tart el minket. Épp ezért őket soha nem lehet becsapni. A közönséget mi nem kiszolgálni akarjuk, hanem gondolkodásra ösztönözni. Az is alapvető szempont, hogy az általunk játszott darabok politikailag ne lehessenek megosztók.
Az Esőember bemutatója óta a Belvárosi Színház a központi bázisuk. Az ingatlan magántulajdonban van, mi ezt csak bérleményként használjuk. Tíz előadásunkat játsszuk ott rendszeresen, ezeknek egy része – többek mellett a Kramer kontra Kramer, a Jadviga párnája, A Bandy lányok – már erre a térre született meg.
A szélesebb közönségréteghez szóló minőségi szórakoztató előadások mellett nagy hangsúlyt fektetek kezdetektől fogva a kísérleti- és stúdió-előadásokra. Az első ilyen a Fédrafitnesz volt, amely a KoMa Társulattal közös munka eredménye. A Trafóban mutattuk be az autista szerzők írásai alapján készült monodrámát, a Nemsenkilényt Börcsök Enikővel a főszerepben. Ezt most újra műsorra tűzzük, a nemrég megnyílt, független alkotócsoportokat tömörítő Jurányi Inkubátorház ad neki otthont. Ősz elején a Szkéné Színházban tartottuk a kétszereplős tragédia, a Blackbird premierjét. Kováts Adél itt debütált rendezőként. Ezek mellett a tantermi előadásokat is készítünk.
– Egy piaci alapon működő színháznak ez miért fontos?
– Minden alkotóközösségnek alapvető feladata a nevelés. Tőlük függ, hogy a fiatal generációk fognak-e színházba járni, hogy értik-e a színházi nyelvet, azt hogy miről is szól ez a misztérium. Minden diákot meg akarunk szólítani: a beavató programunkkal elit gimnáziumokat, de a halmozottan hátrányos helyzetben lévő csoportokat is felkeressük. A fiatalok közötti erőszak témájával foglalkozó Kisded játékok című projekttel közel hetven iskolában voltunk. Nemrég egy új produkcióval is bővült a paletta: Szép Ernő Igazgató úr című drámáját Vékes Csaba dolgozta át. A darab azt a problémát járja körbe, hogy a fiatalokat mekkora sokkhatásként éri a felnőtt társadalomba való beilleszkedés, hogy mennyi inzultus éri őket nap, mint nap. Úgy gondolom, olyan kérdésfelvetéseket kell bemutatni a kamasz társadalomnak egy ilyen foglalkozáson, amelyek az ő mindennapi problémájukra reflektálnak, és segítik őket ezeknek a feldolgozásban.
– Ha teheti, segíti a színházi világot. A nemrég bemutatott Jadviga párnája című dráma eredetileg még a Márta István vezette Új Színházban került volna a műsorra, ám a vezetőváltás ezt már nem tette lehetővé. Ön nyújtott segítő kezet a művészeknek. Mi vezérelte?
– A Jadviga párnája fontos darab, amelyet nem lehetett veszni hagyni. Závada Pálnak felajánlottam, hogyha jogtiszta helyzet alakul ki a darab körül, akkor nagyon szívesen lehetőséget adok arra, hogy Hargitai Iván tényleg megrendezhesse a darabot. Annyi kikötésem volt, hogy a szereposztást együtt alakítsuk ki. Ivánnal teljesen egyet értettünk abban, hogy Pál Andrásnak kell Ondrist alakítania, Ónodi Esztert én javasoltam, de mindenki rögtön egyet értett a választásommal.
– Hasonló történet a Vári Éva címszereplésével évek óta futó Piaf megmentése is.
– Vannak számomra nagyon fontos ügyek, emberek. Vári Évához szoros barátság fűz, a Piaf az ő életművének az egyik legmeghatározóbb előadása. Amikor biztossá vált, hogy a Budapesti Kamaraszínházat bezárják, rögtön felajánlottam neki, hogy továbbviszem, és mindent megteszek azért, hogy továbbra is műsoron maradhasson ez az előadás. Vári Éva úgy tárja a néző elé Piaf sorsát, hogy nem akar görcsösen Piaf lenni, mégis mintha a „kis veréb” állna előttünk.
– Bár az Orlai Produkciós Irodának nincs saját társulata, Vári Éva mellett számos művészt rendszeresen felkérnek.
– Persze több olyan művész van, aki nagyon fontos nekem. Tehetségüket végtelenül tisztelem, és szeretek velük időről időre újra együtt dolgozni. Ez azt hiszem, természetes. De kihívás számomra például olyan művészeket összehozni, akik még sosem vagy nagyon régen játszottak együtt színpadon. Vári Évának és Molnár Piroskának például A nagy négyes volt az első közös munkája. Az ilyen találkozások rendkívül inspiratívak, intenzívek. Eltérő színházi formanyelvet ismerő színészek találkozhatnak így, és ezáltal rendkívül izgalmas dolgok születhetnek meg.
– Bár állami támogatás nélkül működnek, a globális válság a kultúrát is érzékenyen érinti.
– A középosztály egyre nehezebb helyzetben van, maximum az olcsóbb jegyeket tudja már csak megengedni magának. Az Orlai Produkciós Iroda a támogatók által biztosított költségvetésből, illetve az általam befektetett pénzből gazdálkodik. A keresletcsökkenés mellett azonban rohamosan csökken a szponzorok száma is. Beszűkültek az amúgy is csekély mecenatúrai lehetőségek. Jelenleg arra kell törekednünk, hogy minden előadásunk telt házzal fusson, így tudunk annyi bevételre szert tenni, amely nemcsak a kiadásainkat fedezi, de tartalékolni is tudunk. Különböző bérletkonstrukciókat kellett kidolgoznunk, de egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a reklámra és a marketingre. Ma már egyre kisebb a kultúra iránti kereslet, mint a kínálat: kemény harcot kell folytatni a néző kegyeiért. Nehéz helyzetben is értéket kell teremteni, a kultúrának olyannak kell lennie, mint a gyomnak: a legnehezebb helyzetben is életerősnek kell maradnia.
– Az évad során még milyen bemutatókat terveznek?
– November 30-án a Belvárosi Színházban mutatjuk be Kulka János önálló estjét. János két évvel ezelőtt megjelent albumának dalait fűzte össze különböző prózai betétekkel. A dalok, szövegek, amelyeket elénekel, elmond, eljelel, önálló történetekként jelennek meg. Különleges estére számíthatnak a nézők. A Thália Színházban lesz újra látható Csákányi Eszter Keresztanya című egyszemélyes meseelőadása. Jövő tavasszal pedig egy stúdió-előadást mutatunk be a családon belüli erőszak témájában. Franciaországban nemrégiben napvilágot látott egy olyan könyv, amelyet egy lelkisegély-szolgálaton dolgozó hölgy írt. A betelefonálók első mondatát jegyezte le és szerkesztette össze. Az ebből megszülető darabot Bozsik Yvette rendezi, és az már biztos, hogy Fullajtár Andrea játszik benne.
