Alex Cross
A hét „legtisztább” mozibemutatója az Alex Cross, ami pontosan annyit és nem többet kínál, mint amit elsőre gondolunk róla. Van egy sorozatgyilkos, aki szedi az áldozatait, s el kellene kapni. Az Alex Cross a tematika jellemző jegyeiből építkező, pillanatnak készült darab, leginkább középszerűségével kelt feltűnést, vagy még azzal sem. Aki a bűnügyi filmek eme válfaját kedveli, s csupán 100 percnyi gondűzőt keres, ne is olvasson tovább. Aki a témában A bárányok hallgatnakot tekinti értékmérőnek, vagy nem futószalagon gyártott, hollywoodi tömegterméket szeretne a héten megnézni, annak a következő három lehetőség bármelyike sokkal több perspektívát kínál.
Hisztéria
A Hisztéria nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy bemutassa a vibrátor feltalálását és annak viktoriánus korát. A történet Londonban játszódik a 19. század második felében, és egy romantikus vígjáték kereteiben mesél a találmány kirobbanó fogadtatásáról és elterjedésének körülményeiről. A brit moziban olyan sztárok szerepelnek, mint Maggie Gyllenhaal, Rupert Everett és Jonathan Pryce, hiteles a történelmi keret, ám a mozi közel sem annyira humoros, mint ahogy azt az előzetes sejteti, és a történetben rejlő helyzetkomikumok vagy irónia is kiaknázatlan marad.
Az elmúlt években megszaporodtak azok az intellektuális mozik, amelyek egy írót állítanak a történetük középpontjába, több idősíkban ábrázolják az eseményeket, s az egyes történetrészeket igyekeznek egymással megfeleltetni. Az Adaptáció és Az órák sikeresen birkóztak meg a feladattal, Oscar-díjat kaptak, kultusz alakult ki körülöttük. A Lopott szavak váza az említett két filmmel szemben thrillerszerű. Az egyik cselekményszálon egy író tart felolvasóestet egy könyvéből, amelynek író főszereplője örömködik első kötetének megjelenésén (másik cselekményszál), amit megzavar egy idős férfi, aki azt állítja, hogy a múltban ő írta ugyanazt a könyvet, és mesél az életéről (harmadik cselekményszál). Az idősíkok pedig hol jobban, hol rosszabbul referálnak egymással – utóbbi leginkább a zavarossá váló logikai szerkezet miatt róható fel, az apróbb képtelenségeken pedig még gyorsabban túl is léphetnénk. A veretes elődök nyomába mindenesetre nem sikerül lépnie a Lopott szavaknak, de a nagyobb koncentrációkészségre vágyókat mindenképpen kielégítheti a film.
Reality
Matteo Garrone, a cannes-i díjazott Gomorra remek olasz rendezője ezúttal a valóságshow-król készített nem kevésbé cinikus és kritikus filmet. A Realityben egy család élete változik meg a reménytől, hogy a családfő bekerül a Big Brother legfrissebb válogatásába. Interjúnk a főszereplő Nando Paonéval és kritikánk a filmről itt olvasható.
A korábbi hetek kedvcsináló mozibemutatóiért katt ide íziben!
