A klasszikus muzsikát komponáló, atonális zenével kísérletező Carter egy ’90-es években adott interjújában olyan művekként festette le zenedarabjait, amelyeket összpontosítva és nagy figyelemmel kell hallgatni. Úgy fogalmazott, zenéje, amely nem alkalmaz teátrális hatásokat, azt kívánja a hallgatóságtól, hogy figyeljen a hangokra, és találja meg a bennük rejlő értelmet. Carter szerint az európaiak jobban befogadták a zenéjét, mint az amerikai közönség, amit azzal magyarázott, hogy „Európában a zene nemcsak a szórakoztatás eszköze, hanem a kultúra része is”.
Miközben a közönség előtt viszonylag kevéssé ismertek voltak művei, a zenei szakma és a kritika tisztelettel és elismeréssel adózott munkásságának. „Nem hiszem, hogy a népszerűség jelent valamit. Mivel láthatjuk, hogy a közönség ízlését és véleményét különböző módon lehet manipulálni, számomra a népszerűség értelmetlen dolog” – fejtette ki. A New York-i születésű Elliott Cartert számos generáció mondhatta a kortársának, legkorábbi művei az 1920-as évek végéről származnak. Harvardi irodalmi tanulmányai után Párizsban tanult Nadia Boulanger-nál, akinek Leonard Bernstein, Aaron Copland és Virgil Thompson is a tanítványai közé tartozott. Zenei ambícióit Charles Ives bátorította, akit példaképének és mesterének tekintett.
A zenei Pulitzer-díjat kétszer is elnyerte: először 1960-ban a Második Vonós Kvartettjéért, másodszor pedig 1973-ban a Harmadik Vonós Kvartettért. Az elsők között kapta meg 1985-ben az Amerikai Kongresszus által alapított Nemzeti Művészeti Érdemérmet. A zeneművész utolsó évtizedeiben is aktív maradt, 90. és 100. életéve között 40 zeneművet alkotott, köztük első operáját. A zeneszerzés mellett sokat írt a 20. század zenéjéről. Cikkeinek gyűjteményes kötete 1977-ben jelent meg The Writings of Elliott Carter: An American Composer Looks At Modern Music (Elliott Carter írásai: Egy amerikai zeneszerző rátekintése a modern zenére) címmel. 100. születésnapját az egész zenei világ ünnepelte. Budapesten a Zeneakadémián rendeztek tiszteletére koncertet.
Elhunyt a „legeurópaibb” amerikai zeneszerző
Hétfőn 103 éves korában elhunyt Elliott Carter kétszeres Pulitzer-díjas zeneszerző, a kortárs zene egyik legjelentősebb alakja, akit gyakran emlegettek a „legeurópaibb" amerikai komponistaként.
2012. 11. 06. 14:15
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!