A Hajléktalanokkal a hajléktalanokért csapata nagyrészt a Budapesti Corvinus Egyetem (közelebbről a Mathias Corvinus Szakkollégium) hallgatóiból és a hozzájuk csatlakozó önkéntesekből áll. 2011 óta foglalkoznak fedél nélküliekkel. A cél kezdettől a közösségteremtés volt, és hogy a hajléktalanok maguk is megpróbáljanak változtatni az életükön, felismerve, hogy a sorsuk az ő kezükben van. Ebben a szellemben szervezték meg a Hajléktalan Tehetségkutatót tavaly, az idei mentor-programjukban részt vevő hajléktalanok pedig kommunikációt és karrier-menedzsmentet tanultak, és tanítottak később a többi hajléktalannak. A felfedezettjeik közül többen ma már teljes értékű tagjai a projektnek, együtt dolgoznak az egyetemistákkal.
Így született meg az Művészlelkek a város peremén című irodalmi válogatás is, amely hét hajléktalan szerző prózáiból és verseiből válogat: Berkes Kinga, Dvorcsák Gábor, Horváth Csilla, Leé József, Pethő Gábor, Pollák László és Veszprémi Gábor munkáiból. Közülük öt írót a Hajléktalanokkal a hajléktalanokért csapata fedezett fel, azóta is nyomon követik az életüket. Mivel valamennyien férfiak, a maradék két szerző személyére a hajléktalanok lapja, a Fedél Nélkül szerkesztőségéből kértek ajánlást, így került be a körbe az antológia két női szerzője.
A szervezők azt szerették volna, ha a kötet szerkesztésekor is a saját lábukra állnának a támogatottjaik. A tehetségkutatót még teljesen az egyetemisták szervezték, a most megjelenő antológiánál viszont már a benne szereplő alkotókra bízták a válogatást és a szerkesztést, a hallgatók és az önkéntesek csak segítettek. – A szerzők azt mondták: szeretnék, ha nem azzal keltené fel az érdeklődést ez a kötet, hogy a hajléktalanságról és a nyomorról szól. Mégis mindig azon kapták magukat, hogy ilyen témájú műveket válogatnak be az antológiába – mesél a szerkesztésről Kovács Orsolya, a projekt vezetője.
A projektben résztvevő hajléktalanok nagy része idősebb ember, de akad közöttük harmincas évei elején járó fiatal is. Az életutak és a hajléktalanság okai szokás szerint változatosak. Kovács Orsolya elmondása szerint van olyan szerzőjük, aki két egyetemet is elkezdett, és olyan is, aki még a gimnáziumot sem fejezte be, mert mindkét szülője megbetegedett, majd meghalt. Van egykori vállalkozó, aki csalás miatt került börtönbe, és nem tudott megállni a lejtőn, és olyanok is, akik korábban dolgoztak, de a rendszerváltás után megszűnt a munkahelyük, és nem sikerült újra elhelyezkedniük.
A projektvezető szerint az egyik legnagyobb hozadéka a programnak, hogy a munka összetartó társaságot kovácsolt a korábban egymástól elszigetelten, különböző hajléktalanszállókban és ideiglenes szállásokon élő résztvevőkből: – Rengeteget segít nekik, hogy hozzájuk hasonló emberekkel találkoztak, akikkel közösséget alkothatnak. Most már tőlünk függetlenül, maguktól is összeülnek hetente, hogy beszélgessenek. Másrészt fontos, hogy a projekt révén sok külső kapcsolatot szereznek. A legtöbbjük régóta csak más hajléktalanokkal és a hajléktalan ellátó rendszer munkatársaival érintkezik, így viszont rengeteg önkéntest és más fiatalokat is megismernek. Egyikük például részt vett egy egyetemista csapat filmforgatásán. Középkorú férfi szereplőre volt éppen szükségük, de egy ismerősük sem ért rá, mindenki dolgozott. Egy olyan mentoráltunkat ajánlottam, akinek nagyon jók a színészi képességei. Egész nap forgatott a stábbal, csodálatos élmény volt neki, hogy ő lehetett ott a „művész úr”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!