Nem gondolnánk, hogy bármi is összeköti Kányádi Sándort például Jang Lian kínai költővel. Pedig több közük van egymáshoz, mint az, hogy mind a ketten az egyetemes kultúrát gazdagítják. A legfontosabb, hogy a műveikben mindketten gondolkodnak valamilyen módon a hazáról, és nem utolsósorban mindketten élvezték már a stuttgarti kastélyakadémia, az Akademie Schloss Solitude vendégszeretetét. Csak éppen az egyikük a kilencvenes évek elején, a másikuk, Jang pedig még az elmúlt hetekben is.
A hét végi Őszi Nemzetközi Irodalmi Fesztivál, a Haza, Heimat, Home valamennyi szereplőjét összeköti, hogy vendégeskedtek már a stuttgarti alkotóházban, velük és a Literaturhaus Stuttgarttal együttműködésben szervezte meg a József Attila Kör ezt az őszi fesztivált, ezzel egyébként a fiatal írószervezet és a stuttgartiak sokéves együttműködését is ünneplik. Kilenc éve létezik cserekapcsolat az kastélyakadémiával: magyar szerzők utaznak a sváb fővárosba , a kastélyakadémia ösztöndíjasai pedig Budapestre. Egyik ösztöndíjasukkal – a lengyel Katarzyna Sowulával, aki Stuttgart után néhány hónapot Budapesten tölthetett – például idén tavasszal találkoztunk egy interjú erejéig. Olyan szerencsés volt, hogy a József Attila Körrel való kapcsolatának végül egy magyarul megjelent novelláskötetet (Nulla-nyolcszáz) lett az eredménye. Azok közül a külföldi szerzők közül, akik most vendégeskednek a fesztiválon, keveseknek van csak magyarra fordított kötete. Egyelőre Šelja Šehabović Nőnem, többes szám című novelláskötetét és Dubravka Ugrešić négy könyvét olvashatjuk magyar nyelven.
Az együttműködés kilenc éve alatt a legkülönbözőbb nemzetiségű alkotók jártak a magyar fővárosban, és sokszínű társaság érkezett a ma kezdődő Haza, Heimat, Home fesztiválra is. Némelyik szerző életrajzát látva zavarba is jön az ember, hogy vajon milyen nemzetiségűnek tekintse az illetőt. Tipikus kultúraközi jelenség például Ilma Rakusa költő, író, műfordító és esszéista, a zürichi egyetem szlavisztika tanszékének megbízott előadója. A felvidéki Rimaszombaton született 1946-ban magyar anya és szlovén apa gyermekeként. Budapesten, Ljubljanában és Triesztben töltötte gyermekkorát, majd 1951-ben a családjával Svájcba költözött. Szlavisztikát és romanisztikát tanult Zürichben, Párizsban és Szentpétervárott. Bár könyveit németül írja, a magyart anyanyelvének tekinti. 2009-ben a Rengeteg tenger című könyve kapta a legrangosabb svájci könyv nagydíját, a Schweizer Buchpreist.
Ezt a díjat a következő évben érdekes módon egy nagyon hasonló életpályát befutott író, a délvidéki magyar családba született, magyar anyanyelvű, de Svájcban felnőtt és az irodalomban már a német nyelvet használó Melinda Nadj Abonji kapta meg, akivel szintén idén, áprilisi budapesti látogatásakor beszélgettünk.
Nem csoda, hogy az utazás, az „idegenben otthon lenni” problémája fontos viszonyítási pont a beszélgetések során, amikor a haza fogalmának meghatározására tesznek kísérletet a meghívott külföldi és a „hozzájuk válogatott” magyar írók. A skála széles az írói–költői hang, világkép, életkor és műfajok szempontjából. Olyan is akad, aki eredetileg nem szépíró, de a szervezők szerint szépirodalmi szinten műveli saját tudományterületét, mint például Kaivan Mehta indiai építész–urbanista–esztéta.
A szombat estig tartó fesztivál a már említett alkotókon kívül a Budapesten élő libanoni Lina Mounzer és Dan Sociu román írókat hozza össze Schein Gábor, Selyem Zsuzsa, Térey János, Tóth Krisztina, Nagy Ildikó Noémi és Kányádi Sándor magyar írókkal–költőkkel. A hazához való viszonyulás persze szubjektív – hangsúlyozták a szervezők. Az alkotók nyilván saját nézőpontjukat osztják meg egymással, a beszélgetések során többnyire párosával faggatja őket egy-egy moderátor. Már csak azért is érdemes lesz belehallgatni ezekbe a beszélgetésekbe, hogy kiderüljön, a külföldi vendégek közül ki milyen nemzetiségűnek tartja magát egyáltalán. A fesztiválhoz kapcsolódó szóróanyagokban kerülték ezt a fajta meghatározást, talán nem véletlenül. Az ismertetők csak születési helyet, lakóhelyet jelölnek meg, és azokat a nyelveket, amelyekhez az alkotók kötődnek – anyanyelvként vagy az alkotás nyelveként, ami nem feltétlenül ugyanaz. A kultúraköziséghez és az utazás témájához passzol a fesztivál helyszíne, az A38-as hajó is. A teljes program, amelyben nemcsak irodalmi beszélgetések, hanem például koncert és slam-poetry-est is szerepel, itt érhető el.
