Ha azt mondjuk, nehéz fába vágta a fejszéjét Ang Lee, amikor 2005-ben leforgatta a két meleg cowboy egymásra találásáról szóló filmet, akkor még finoman fogalmaztunk. A macsóság megtestesítőinek számító hegyvidéki pásztorok világa finoman szólva sem hasonlítható mondjuk San Francisco dekadens nyüzsgéséhez. Persze épp erről szól a film: képesek lesznek-e a szűkszavú főhősök egyrészt felismerni és elfogadni saját vágyaikat, másrészt leküzdhetik-e környezetük, a nyers és dolgos vidéki Amerika ellenérzéseit, ráadásul úgy, hogy idővel mindketten megházasodnak. A színlelt családi élet paravánja mögött azonban továbbra is életben tartják titkolt kapcsolatukat, és rendszeresen találkoznak. Persze naivitás volt részükről elhinni, hogy esélye van egy efféle kettős életnek. Lee mesterkéletlen erős és szikár filmet forgatott a kényes témából, kerülve a moralizálást vagy a didaktikát, helyette a személyes vívódások, valamint az elvárt szerepek és az egyéni vágyak közötti feszültségre irányítja a figyelmet.
Az elmúlt tíz év egyebek mellett a képregényfilmek diadalmenetét is magával hozta. Az amerikai képregényhősök panoptikumának szinte minden fontos szereplője lehetőséget kapott arra, hogy a filmvásznon is bizonyítson Pókembertől kezdve Batmanen át egészen Daredevilig. Nem maradhatott ki természetesen Hulk sem, aki talán lélektani szempontból nem feltétlenül tartozik a legrétegzettebb képregényhősök közé. A vékonydongájú Bruce Banner genetikusként nyilván nem egy szerényen bútorozott elme, viszont a szinte kötelező képregényes dramaturgiai elem, vagyis a nagy dózisú sugárzás hatására akaratán kívül hatalmas zöld szörnnyé változik, amint dühös lesz, és ebben az állapotában nem igazán tűnik kvalifikált egyénnek. Ebből a kissé bugyuta alapanyagból készített Lee sajátos, némiképp komor hangulatú mozit, amely éppen ezért talán nem is feküdt annyira a kommersz élményekre vágyó publikumnak, hiába tűnt fel benne a címszereplő Eric Bana mellett Nick Nolte is.
Kedvenc filmtörténeti csokrainkért katt ide, de izibe!
