„Jó helyen vagyok a Nemzetiben”

Szabó Kimmel Tamás, a Nemzeti Színház társulatának tagja korosztályának egyik legtehetségesebb színésze – most Junior Prima Díjat kapott.

– Az előző évadban óriási lehetőséget kaptál: Hamlet címszerepét alakíthattad. A férfi színészek életében mérföldkőnek számít, ha valaki eljátszhatja ezt a shakespeare-i hőst. Főleg ilyen fiatalon, amire nemigen van példa.
– Életem egyik legmeghatározóbb előadása és szerepe. Nekem alapvetően nincsenek szerepálmaim, mindig csak azok a figurák foglalkoztatnak, akikkel éppen dolgom van. Mikor megtudtam, hogy én játszhatom Hamletet, rengeteg érzés kavargott bennem. Megdöbbentem, felpörögtem, megijedtem, boldog voltam. A próbafolyamat alatt aztán a kezdeti lelkesedés után inkább görcsössé váltam: féltem a kollégák elvárásaitól, hiszen minden színésznek van valami elképzelése arról, hogy milyennek kell lennie az igazi Hamletnek. El kellett engedni a félelmeimet, hogy magamra és a rendező Alföldi Róbert útmutatásaira koncentrálhassak. Úgy érzem, egy nagyon jó koncepció mentén haladó, a mai korra maximálisan reflektáló előadást sikerült létrehoznunk.

– Az idei évad első bemutatójában, az Angyalok Amerikában című kortárs drámában viszont több karaktert kellett felépítened, ami szintén komoly koncentrációt igényel. A darabot Andrei Serban rendezte, aki a Három nővér előadást is jegyzi. Milyen volt újra együtt dolgozni vele?
– Tony Kushner drámája nagyon furcsa darab: első olvasatra nagyon felületes történetnek tűnik, miközben nagyon mély emberi tragédiákat, küzdelmeket mutat be, kendőzetlenül beszél az istenhez való viszonyról. Andrei Serbant mesteremnek tartom, rengeteget tanultam tőle a mostani munka során is. Több kisebb szerepet játszom a darabban, de Belize, az ápoló figurája közülük a legösszetettebb. Elég sokat harcoltam magammal és Serbannal is, hogy ne legyen közhelyes. Serban viszont nagyon sokat segített abban, hogy egy valóságos karakter születhessen meg.

– A tavalyi Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb harminc év alatti férfi színésznek választottak a Három nővérben játszott Szoljonilj százados szerepéért. Nemrég pedig Junior Prima Díjjal jutalmazták az eddigi pályafutásod. Mit jelent ez az utóbbi elismerés?
– Nem csupán hatalmas megtiszteltetés, de számomra azt is jelzi, hogy a közelmúltban talán jól végeztem a feladatom a Nemzeti Színházban.

– A közeljövőben milyen szerepek várnak?
– Mátyássy Bencével és Makranczi Zalánnal közösen írtunk egy kortárs szuperhős musicalt, amit tavasszal mutattunk volna be a Nemzeti Színházban, de sajnos jogdíjproblémák miatt ez nem valósulhat meg. De számos más, alakulóban lévő projektben veszek részt, számos film- és színházi előadás ötlete van a fejemben. Új bemutatóm már nem lesz ebben az évben, a repertoáron lévő szerepeimet játszom. Emellett minden időmet leköti majd a Tv2-n futó új tehetségkutató műsor, a The Voice élő adása, aminek én lettem a műsorvezetője.

– Nem ez az első televíziós munkád, hiszen vezetted a Szövetség című bibliai témájú vetélkedőt, illetve narrátora vagy a Tűnt idők mozija című sorozatnak. Mégis merész lépés, hogy a Nemzeti Színház színészeként egy kereskedelmi csatorna tehetségkutatójának, ha úgy vesszük, az arca lettél. Mégis miért vállaltad el ezt a felkérést? Nem voltál elégedett mégsem a színészi munkáiddal?
– Semmi köze ehhez. Maximálisan jó helyen vagyok a Nemzetiben. Az egész oda vezethető vissza, hogy nem készülnek filmek itthon. Én olyan színész vagyok, aki mindennél jobban szeret forgatni, kamera előtt lenni. Minél többet szeretnék tapasztalni, megtanulni, hogyan használjam a gesztusaimat, hogy legyek őszinte a képernyőn. A televíziózás most az egyetlen lehetőség arra, hogy formában tartsam magam. A Szövetség alapján kerestek meg a csatorna kreatív vezetői, akik egyértelműen színészt szerettek volna felkérni erre a feladatra, nekem pedig volt valamennyi gyakorlatom a műsorvezetésben. A döntésemben nagy szerepe volt annak, hogy nemcsak itthon, de nemzetközi szinten is ez a leghitelesebb, tényleges értéket képviselő tehetségkutató, amely nem arról szól, hogy miként alázzuk meg nagy nyilvánosság előtt a másikat. Rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, olyan emberekkel, művészekkel találkozhattam, akiket talán soha nem is ismerek meg, ha nem vállalom ezt felkérést. És persze pozitív hozadéka is lehet a választásomnak: talán azért mert látnak engem a tévében, egyre többen jönnek majd el a Nemzeti Színházba. Ma egy színésznek több lábon kell állnia, előre kell gondolkodnia, mert semmire nincs garancia.