Az Ember a magasban című dokumentumfilmjéért Oscar-díjat kapott angol rendező, James Marsh az újságíró Tom Bradby személyes visszaemlékezésein alapján készült forgatókönyvből indult ki, és láthatóan tényleg igyekezett realista, túlzásoktól mentes filmdrámát kerekíteni az alapvetően politikai indíttatású történetből. Inkább a családi konfliktusra koncentrál, vagyis a szinte önálló alműfajként is meghatározható IRA-filmek egy részével szemben nem képes történelemleckét látunk. Valamiért azonban mégis Colette kék táskájára emlékeztet ez a mozi: minden adott lenne a robbanáshoz, de végül elmarad a katarzis.
Az IRA nem viccel
Forrás: Vertigo Média
Ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne a film, amit látunk, csak éppen nem sok minden indokolja, hogy ennyi évvel az események után – az 1990-es évek elején járunk – moziba kerüljön ez a film, ami végül sem politika thrillerként, sem családi drámaként nem hoz igazán újat. A film erőssége a dokumentarista hitelesség, én például jóval több olyan jelenetet el tudtam volna viselni, mint amilyen az IRA-tag hősi temetése, mely a helyi folklór „szép” példáját szolgáltatja a női kabátok takarásában begyakorolt mozdulattal továbbadott pisztolyok látványával. Éppen ez, vagyis a harc háttérországát jelentő családtagok szerepe az, ami ha kicsivel több hangsúlyt kap, akkor talán érdekesebb, emlékezetesebb mozi születik. Panaszra azért így sincs okunk, a film működik, nem is beszélve a színészekről, mindenekelőtt Clive Owenről, aki hitelesen hozza az érzékeny, jó szándékú, és éppen ezért tragikus bukásra ítéltetett ügynök figuráját.
(Kettős játszma. Színes, feliratos, angol–ír thriller. Rendezte: James Marsh. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.)
James Marsh: Belefáradtunk az északír konfliktusba – interjúnk a rendezővel itt olvasható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!