– Életemben tartottam már harminc sajtótájékoztatót, de soha nem írtak semmit, így már csak a barátaimmal jövök össze – magyarázza egy budai étteremben az asztal mellé rogyva Horváth Károly Charlie. Nem tévedés vagy modorosság a név – mondja is, nemrég felbukkant egy pacák Németországból, aki 50 éve egy bizonyos Vastaps nevű zenekar tagja volt Charlie Nice néven, és lecsippentett egy „valamekkora” hasznot Charlie jogdíjaiból. A mi Charlie-nk persze nem irigykedik, sőt, még csak nem is bosszús. Nincs is rá oka, hisz most dobja ki legújabb albumát, aminek gerincét a december 29-ei Charlie 65 koncert adja.
„Milyen bor van?” – kérdez bele az énekes egy idő közben befutott cimborája, a pincér pedig türelmesen felsorolja neki a kínálatot, a gléda végén pedig Charlie a hang irányába rikkant: „Én készítettem.” Idő közben tömörül a buli – erről nem volt szó –, az óbudai Rozmaring különtermébe megjön a Los Angeles-i konzul, Bokor Balázs, továbbá Szörényi Levente, Demjén Rózsi, Somló Tamás, Frenreisz Károly és a közvetlenebb zenésztársak, Lerch Istvántól László Attilán át Szolnoki Péterig bezárólag. (És ne feledkezzünk el Charlie „Petőfijéről”, Horváth Attiláról.) Charlie tovább mondja.
– Azt gondoltam, hogy erre a kis eseményre már nem lesz szükség, de olyan jó volt az a koncert... Londonban voltunk Somlóval és Rózsival, aztán nyáron sok bulink volt a Balatonon, és rájöttünk, hogy milyen jól muzsikálunk. Lett aztán egy-két szám, és azt mondtuk, több ilyen nem lesz, kitaláltuk, hogy felvesszük. Nagyon sokba került. Barátaimmal \'94 óta muzsikálunk együtt, és egyre jobbak leszünk – csúsztak össze az idősíkok hirtelen Charlie-nál, aki kisvártatva rátért az új dupla albumra: – Nincs benne javítás, csak én énekelek benne néha kicsit rosszabbul.
Ezt majd mindenki eldöntheti, aki hozzáfér, a külsőre igen fiatalosra sikerült kis csomagból 1000 darab készült, és kizárólag a Jazzy Rádió webshopjában kapható, 3950 forintért, tehát még csak nem is drága 157 perc és 52 másodperc(!) Charlie-ért. Az album négy új dala közé becsurgott egy Lerch István által komponált, gospel festésű nóta (60 sávban énekelte föl a kórust a szerző Szolnoki Péterrel és Hajdú Klárával). A címe: „Azt mondd meg, hogy lesz tovább”. Amíg nem volt biztos, hogy főként koncertanyagból álló album készül, Charlie frakciója és Horváth Attila szövegíró sokat hadakozott, hogy nem kéne-e bevárni még annyi nótát, hogy egy önálló stúdiólemez elkészüljön; a beszélgetésbe bekapcsolódó lírikus nagyon szerette volna az utóbbit („Lehet, hogy ez az utolsó lemez, mutassuk meg!”) – de Charlie csattanós választ ad: nem akart ő lemezt csinálni, utál stúdiózni, és „abban semmi nincs, hogy egyből feléneklek mindent, vagy kettőből kétszer, nekem egy óra egy nagylemez”. Amíg a Fonogram-életműdíjas Horváth Attila kardoskodott igaza mellett, Charlie belengette, hogy inkább kimegy cigizni, végül a szövegíró úgy zárta le mondandóját, hogy a saját maguk teremtette hagyományt követték, amikor a mostani összefoglaló albumra új nótákat tettek, nem is egyet-kettőt.
Horváth Attila a nem megvalósult cigiszüneten felbuzdulva tovább fűzi az egyébként teljesen jogos gondolatot: az ember szívét-lelkét beleadja, hogy jól átgondolt szövegeket szőve egymás után lenyomatát adja annak, hogyan gondolkodnak a világról egy adott időpillanatban, erre a mai fogyasztók csak letöltögetik innen-onnan a számokat, így viszont pont a lényege vész el a zenehallgatásnak. Az idősödő zenészek aztán röviden zrikálják egymást, hogy öregszenek-e vagy sem, végül Horváth Attila csendesíti le azzal a kedélyeket: majd kiadnak egy posztumusz Charlie-albumot...
Lerch István valamiért fontosnak tartotta megismételni a decemberi koncerten is elmondott sztorit: A kilencvenes évek elején Istenhegyi úti otthonában látogatta meg Charlie a szerzőt azzal, hogy nem baj, ha csak egyet adunk el belőle, de csináljunk egy lemezt, és „az k.rva jó legyen”. Mint felidézi, eladtak egymilliót. A múltidézés gyorsan átcsapott kesergésbe, hiszen a kerrádiók mostanában nem játsszák Charlie-t, sőt, mint Frenreisz bemondta, 49 év fölött senkit, hiába látszott úgy, hogy a sok rádió több lehetőséget teremt majd az „öregeknek”.
Hogy ma milyen lehetőségek vannak? A szponzor rádió amellett, hogy internetes felületén reklámozza és árusítja is a lemezt, 100 szpotot kínált fel Charlie-nak, amiből 20 már lement. Gyorsan körbekérdeztem: még nem nagyon tudtak a „hétköznapi” Charlie-rajongók az új albumról – úgyhogy nehéz terhet cipel a következő 80 rádiós szpot, illetve a mostani egyórás találkozás...
„Ha nincs több kérdés, akkor elmegyünk muzsikálni, hogy a gázszámlát ki tudjuk majd fizetni” – mozgolódott a székében Charlie, aki állítása szerint ma már „csak titokban” iszik whiskyt. „Mikrofonon” kívül az történt, ami. A lemez jövőjét firtatva így reagál: „Drága szívem, lesz, ami lesz. ( ) A mi korosztályunk már nincs benne a \'dzsoggban\', a fiatalok alig várják, hogy eltűnjünk.”
A képen látható művészek (nagyjából balról jobbra): Lattmann Béla, László Attila, Szörényi Levente, Halász János, Demjén Ferenc, Charlie, Frenreisz Károly, Csiszár Péter Csiszi, Várkonyi Mátyás
