Charlie: A fiatalok alig várják, hogy eltűnjünk

A fiatalok Charlie szerint alig várják, hogy az ő korosztálya eltűnjön; viszont dacolva mindennel, egy 158 percnyi zenei anyagot tartalmazó dupla albummal jött elő. Egy asztalnál Horváth „Károly” Charlie-val.

Horváth Attila a nem megvalósult cigiszüneten felbuzdulva tovább fűzi az egyébként teljesen jogos gondolatot: az ember szívét-lelkét beleadja, hogy jól átgondolt szövegeket szőve egymás után lenyomatát adja annak, hogyan gondolkodnak a világról egy adott időpillanatban, erre a mai fogyasztók csak letöltögetik innen-onnan a számokat, így viszont pont a lényege vész el a zenehallgatásnak. Az idősödő zenészek aztán röviden zrikálják egymást, hogy öregszenek-e vagy sem, végül Horváth Attila csendesíti le azzal a kedélyeket: majd kiadnak egy posztumusz Charlie-albumot...

Lerch István valamiért fontosnak tartotta megismételni a decemberi koncerten is elmondott sztorit: A kilencvenes évek elején Istenhegyi úti otthonában látogatta meg Charlie a szerzőt azzal, hogy nem baj, ha csak egyet adunk el belőle, de csináljunk egy lemezt, és „az k.rva jó legyen”. Mint felidézi, eladtak egymilliót. A múltidézés gyorsan átcsapott kesergésbe, hiszen a kerrádiók mostanában nem játsszák Charlie-t, sőt, mint Frenreisz bemondta, 49 év fölött senkit, hiába látszott úgy, hogy a sok rádió több lehetőséget teremt majd az „öregeknek”.

Hogy ma milyen lehetőségek vannak? A szponzor rádió amellett, hogy internetes felületén reklámozza és árusítja is a lemezt, 100 szpotot kínált fel Charlie-nak, amiből 20 már lement. Gyorsan körbekérdeztem: még nem nagyon tudtak a „hétköznapi” Charlie-rajongók az új albumról – úgyhogy nehéz terhet cipel a következő 80 rádiós szpot, illetve a mostani egyórás találkozás...

„Ha nincs több kérdés, akkor elmegyünk muzsikálni, hogy a gázszámlát ki tudjuk majd fizetni” – mozgolódott a székében Charlie, aki állítása szerint ma már „csak titokban” iszik whiskyt. „Mikrofonon” kívül az történt, ami. A lemez jövőjét firtatva így reagál: „Drága szívem, lesz, ami lesz. ( ) A mi korosztályunk már nincs benne a 'dzsoggban', a fiatalok alig várják, hogy eltűnjünk.”

A képen látható művészek (nagyjából balról jobbra): Lattmann Béla, László Attila, Szörényi Levente, Halász János, Demjén Ferenc, Charlie, Frenreisz Károly, Csiszár Péter Csiszi, Várkonyi Mátyás