1969. január 16-én délután négy órakor egy huszonegy éves fiatalember kisétált a prágai Vencel térre, leöntötte magát benzinnel, majd felgyújtotta magát. Egy ideig élő fáklyaként lobogott a megszeppent tömeg szeme láttára, míg végül egy férfi a kabátja segítségével eloltotta a tűzet. Az eszméletlen fiút ezután kórházba szállították. Jan Palachnak hívták a bölcsészkarra járó fiatalembert. Három nap múlva hunyt el a kórházban. Palach azzal indokolta tettét az általa írt és több példányban lemásolt levélben, hogy így szeretett volna tiltakozni Csehszlovákia katonai megszállása, valamint a szabadságjogok korlátozása ellen. Levelében azt sugalmazta, hogy tettét nem egyedül követte el, és mások is követni fogják, egészen addig, amíg nem teljesítik az általa megfogalmazott követeléseket. Mint az hamarosan kiderült, Palach valójában egymaga tervelte ki a tiltakozó akciót. Követője azonban akadt: Jozef Hlavitny, 25 éves munkás január 20-án, Palach temetése napján gyújtotta fel magát. Magyarországon Bauer Sándor, Erdélyben pedig Moyses Márton követte a tragikus példát.
Palach végszertartása komoly politikai megmozdulássá vált: koporsóját több százezeren kísérték utolsó útjára.
Palach tette szimbolikusan egyszerre jelképezi egy korszak végét, és tekinthető egy új korszak kezdetének is. Lezárult egy reményteli időszak: a politikai enyhülést, a szabadságjogok bővítését hozó Prágai Tavasz időszaka, ami utoljára kecsegtetett a térségben azzal a reménnyel, hogy békés reformok útján megszelídíthető, és ez által „emberarcúvá” változtatható a kommunizmus. Palach tragikus halála idején – dacára annak, hogy a szovjet, lengyel és magyar csapatok már az országban tartózkodtak – még érződött valami ebből a lelkesedésből. A diákok sztrájkokra készültek, a sajtó még viszonylag szabadon tudósított az eseményekről. Ám rövid időn belül megindult a normalizációnak nevezett politikai visszarendeződés Csehszlovákiában, és Palach ügyét is a hivatalos kommunista propaganda szája íze szerint kezdte tárgyalni a helyi sajtó – nem spórolva a hazugságokkal.