Az előadás alapanyagául szolgáló Déry-mű 1971-ben került az olvasók elé. A kisregény apropóját az amerikai Altamontban 1969 decemberében lezajlott rockfesztivál adta, ahol a Rolling Stones koncertjén a rendezvényt biztosító Pokol Angyalai banda egyik tagja leszúrt egy Meredith Hunter nevű fekete fiatalembert. Az idős írónak, aki rockzenét nem igazán hallgatott, és Amerikában sem járt sosem, ez a drámai alaphelyzet jó alkalmat adott arra, hogy megrázó nyíltsággal szóljon kirekesztettségről, erőszakról, etnikai és szexuális másságokról, és megfogalmazza egy értékvesztett világban az útját kereső fiatalság magányát, kétségbeesettségét, tisztaság iránti vágyát. Hősei, a disszidens magyar házaspár, Eszter és József tragédiájában egyúttal az amerikai ellenkultúra felett is ítéletet mondott.
A mű nem aratott osztatlan sikert, ám Pós Sándor író-dramaturg, a Nemzeti Színház segédrendezője fantáziát látott benne, és úgy vélte, remek alapanyag lenne egy zenés darabhoz. Ötletével megkereste az írót, aki először jót nevetett, aztán áldását adta a vállalkozásra. Pós azt szerette volna, ha a darab a Nemzetiben kerül színre, de az akkori igazgatóváltás miatt terve meghiúsult, és a szövegkönyv Várkonyi Zoltánhoz, a Vígszínház igazgatójához került. Várkonyi „kijárta” a bemutatóhoz szükséges engedélyeket, mégpedig úgy, hogy az MSZMP KB agit.-prop. bizottsága elé a darab mint „a nyugati hippikultúra kritikája” került.
A rendezéssel Várkonyi a fiatal Marton Lászlót bízta meg, aki a zenei anyag összeállításához könnyűzenészeket keresett meg. Első körben az Illés együttes két kulcsemberét, Bródy Jánost és Szörényi Leventét kérte fel, de ők a mű rockzene-ellenessége miatt nem vállalták a munkát. Ekkor Marton az akkor már szintén igen népszerű Locomotiv GT szerzőpárosához, Presser Gáborhoz és Adamis Annához fordult, akik igent mondtak, és más nézőpontból, a szereplők sorsa felől értelmezték a művet.
A próbafolyamatokat a párt és a kulturális életet felügyelő hivatalnokok árgus szemekkel figyelték, és nem pusztán a kényes szex–kábítószer–rock and roll tematika miatt. A mű ugyanis ezen felül érintette a zsidóság sorsának kérdését, disszidensekről szólt, a színpadot hippik népesítették be, és nem utolsósorban a művészetek világába emelte az inkább tiltott, mint támogatott, tűrt rockzenét.
