– Keveset beszél róla, de magyar kötődése is van édesanyja révén.
– Édesanyám 1946-ban emigrált Franciaországba. Első férje Károlyi gróf volt, és a világháború utáni kommunista rezsim nem volt túlzottan barátságos a magyar arisztokráciával. Édesanyám utóbb híres divattervező lett, főleg a Hermés nevű francia cégnek dolgozott, olyannyira, hogy a védjeggyé vált H betűt is ő tervezte. Én egyébként a második házasságából születtem 1955-ben, erről az időszakról meglehetősen keveset tudok. A kilencvenes években már mint turista tért vissza Magyarországra, ahol nem maradtak hátra rokonai sem. Visszaemlékezései révén én is megismertem valamennyire a magyar kultúrát, illetve magyar dadám volt, aki anyámmal távozott Magyarországról, és ő nem beszélt egy szót sem franciául, így gyerekkoromban testvéremmel együtt megtanultam magyarul, és amíg élt, rá is kényszerültünk, hogy vele így beszéljünk. A családomban egyébként komoly művészi gyökerek lelhetők fel Magyarországon: a magyar nagyapám a híres festő, Pólya Tibor volt, a szolnoki művésztelep jegyzett művésze.
Olivier Assayas: „A politikusok is kulturális közegből érkeznek, hat és hatott rájuk a művészet és kultúra”
Fotó: Béres Attila
– A Május után a hatvanas évek hippimozgalmának népszerű témakörét idézi meg nagy körültekintéssel. Személyes motiváció közrejátszott a kor megidézésében?
– Közvetlen élmények, életrajzi konkrétumok nincsenek a történetben. Vallom, hogy a mozi alapvetően fikció, ahogy a Május után is, de a kor és az események tágabb kontextusban ilyenek voltak. 1968-ban én 13 éves voltam, tehát megéltem az eseményeket, de bennük tevékenyen nem is vehettem volna részt. Szándékom szerint egyébként sem a ’68 körüli eseményekre koncentráltam, hanem a kora hetvenes évekre s az események utóhatására.
– Számos film készült már erről a korról, sőt, ebből az aspektusból is. Mi volt mégis a szándéka a Május utánnal? Miért érezte relevánsnak a mában a történetét?
– A filmek mindig elkészülésük korára reflektálnak, nem a múltnak készítjük őket. Manapság ismét egyre nagyobb teret nyernek a mozgalmak, a politika az ember életében, és azt látom, hogy ebből az alkalomból is nagyon sok mítosz és álmodozás veszi körül a hetvenes évek eleji diáklázadásokat. Úgy gondoltam, hogy éppen azzal adhatnék jelentést és értelmet egy újfent ezzel a témával foglalkozó alkotásnak, ha kivonnám a történetből a filmek és emlékek által rárakódott kliséket, és a maguk komplexitásában ábrázolnám a korszakot. Az akkor felszabaduló energiákat igyekeztem megragadni, és a filmmel visszhangként szolgálni annak a fiatalságnak.
– És ha már a jelenre igyekszik reflektálni, egyetért azon nézetekkel, hogy ahhoz a korhoz hasonlóan ismét egy elvesztegetett generációval nézünk szembe? Vagy erre nem gondolt a Május után elkészítésekor?
– Nem gondolnám. A mai fiatalok próbálnak megbékélni a gondolattal, hogy együtt éljenek a politikusokkal. A fennálló kommunista rendszerek hanyatlása nagy károkat okozott, és sokakat kiábrándulttá tett a politikusokkal szemben, az emberek nem akartak politikusokról hallani elődjeik bukása miatt. Ma az embereknek ismét van legalább hitük a változás lehetőségét illetően, amely jobbá teheti a társadalmat, javíthat életminőségén és életkörülményein. Nem hinném, hogy a politikusokkal szembeni viszonyokat illetően egy szinten lennénk a hetvenes évek elejével. Én csak remélem, és úgy érzem, hogy valami felidézi az egykori éberséget.
– Úgy érzi, a változás mindig jobbító hatású? Az Európai Unió költségvetésének elfogadása után még most sincs megállapodás a kultúrafinanszírozást illetően. A korábbi támogatási rendszer átalakítása pedig biztosan költségcsökkentéssel párosul.
– Kétségtelen, hogy a mai politikusok gondolatai minduntalan költségcsökkentések körül járnak. Számomra a kultúra mindig első, és mindenek felett áll. Az embereket nem hozza lázba a gazdaság és a közgazdasági kérdések. Fontos, hogy tisztában legyünk az emberek, a társadalom szükségleteivel. A politikusok is kulturális közegből érkeznek, hat és hatott rájuk a művészet és kultúra. Sőt, meg is kell tartaniuk és képviselniük saját identitásukat, hagyományaikat. Amikor egységes Európáról beszélünk, többnyire azt halljuk, az emberek az egységes gazdaság gondolatát utasítják el. Szerintem nem így van, sokkal inkább a helyi kultúra védelme áll a háttérben, annak egységesítését utasítják el a társadalmak.
– Korábban említette, hogy filmjeiben az ellentmondásokat keresi, és erre a Május után is egy kifejező példa. Napjaink francia tömegfilmjében ellenben nagyítóval is alig találni ellentmondást mint prepozíciót.
– Ne is mondja, mert csak felidegesítem magam! (nevet) A francia tömegfilmet egyszerűen katasztrofálisnak tartom, komolyan mondom, akkor már inkább az amerikait preferálom. Az amerikai tömegfilm ugyanis legalább modern, megfelel a legfrissebb igényeknek, gyakran fiatalok készítik őket, akárhogy is, de kapcsolódnak a mai modern társadalomhoz. A francia filmek ezzel szemben régimódiak, konvencionálisak, összecsapottak, unalmasak, és folytathatnám. Szerencsére van jó francia filmkészítés, de azt a független filmek között találjuk meg.
– Ennek a leírásnak ön is megfelel, mint aki a klasszikus szerzői filmet képviseli. De nem félnek attól, hogy a közönségfilmmel szemben mindinkább elveszítik a nézőket?
– Határozottan nem. Tudja, a jelenleg zajló változás szerintem elsősorban szemantikai természetű. Ma nem szerzői filmről beszélünk, hanem független filmről. Újabban nem vitaestről beszélünk, hanem mesterkurzusról. Közben pedig ugyanarról van szó. A szerzői filmelméletek valamennyi rétegét szem előtt tartva alapvetően a legfontosabb változást az jelentette, hogy nem a meglévő iparban készültek filmek, hanem független berkekben. Technikailag ezzel helyezkedtek szemben a meglévő tömegfilmgyártással. A szerzői filmet egy rossz imázs és hangulat veszi körül, mert az ipar utálja. Értéket képvisel, ellentmondásokat keres, szembemegy a gazdasági logikával. Másrészt a filmkészítés szabadságáról szól, ami stúdiókeretek között nem volt meg. És ameddig a filmkészítés művészet marad, a művészet és művészi érték a szerzői filmből fog érkezni. Én pedig a szabad filmkészítés ideájának a megvédésében, ápolásában hiszek. Nem magam miatt, hanem mert a mozgóképen keresztül mind képesek vagyunk ezt a szabadságot közvetíteni.
– Milyen feldolgozatlan problémák, konfliktusok foglalkoztatják még?
– A következő filmem különböző lesz az eddigiektől. Juliette Binoche-sal és nagy stábbal, angol nyelven forgatok idén nyáron Svájcban és Németországban egy kisfilmet. Ennél többet nem mondhatok róla, de drámai történetében vígjátéki elemek is lesznek. Ha meg kellene határoznom, azt mondanám, afféle Bergman light lesz.
