A tatai várban nyílt kiállítás egy kisebb része Árpád-kori leleteket is bemutat, ereklyetartó mellkeresztek kerültek elő az 1093-ban említett tatai bencés monostor környékéről. Az anyag túlnyomó része azonban a Baj határában lévő Öreg-Kovács hegyen feltárt nemesi udvarházból és a mellette álló körtemplom temetőjéből való, a XIII. századtól a XVI. század végéig tartó időszakból.
A körtemplom melletti temetőből több mint háromszáz sírt tárt fel Petényi Sándor, a múzeum régésze, a baji önkormányzat és a Természetes Életmód Alapítvány támogatásával. A sírokból származnak a bemutatott ruhadíszek, övek, csatok, csörgők, ezüst pecsétgyűrűk.
A nemesi udvarház gazdasági központként is működött, a szolgaszemélyzetnek otthont adó épületben összedőlve, de eredeti állapotában találtak meg egy 16. századi, bögreboltozatos kályhát. A restaurátorok az ép szemek alapján újragyártották az összes elemet és a kiállításon a teljes kályhát láthatjuk, valamint metszeti rajzon mutatják be, miért hívták a szerkezetet bögreboltozatosnak.
A mindennapi élet tárgyai közül ritkaságnak számít egy sírból előkerült étkezésekhez használt villa, amelyet Mátyás előtt nem használtak Magyarországon, a sülteket kézzel ették. Az evőeszközt a király felesége, Beatrix honosította meg, és roppant gyorsan elterjedt, de akkor még olyan szimbolikus értéket képviselt, hogy az elhunyttal együtt eltemették.
Egy különleges érmét is kiállítottak, amely feltehetően egy Nürnbergben vert játékzseton, ezt valószínűleg a tatai várba helyezett zsoldosok hozhattak magukkal. A lovas életmódot számos sarkantyú, zabla eleveníti fel, valamint több tárgy utal a templom berendezésére.A tárlatra az épület vakolatából is kimetszettek egy darabot, amelynek egyik részlete nagyító alatt árulja el, hogy a még nedves rétegbe belenyomódott a korabeli kőműves ruhája. A mintázat alapján régészek a ruhát vászonkötésű bordacsíkokkal ellátott lenszövetként azonosították.
