Tel-Aviv a sokszínű zsidó állam legnyitottabb városaként különböző kultúrák és az ortodox vallásosságtól a hedonizmusig terjedő különböző életmódok olvasztótégelyeként működik. Igazi, pezsgő találkozópontja ez a közel-keletiségnek, a levantei életnek a nyugati civilizációval. Hiába az örökké feszült helyzet Izraelben és körülötte: a helyiek által csak „buboréknak” nevezett Tel-Aviv békésen, az életet élvezve igyekszik a múlt megőrzésével a jövő felé tekinteni. A zsibongó, mediterrán nagyváros most kétszeresen is évfordulót ünnepel.
Épp 104 éve, 1909 áprilisában 66 zsidó család gyülekezett a Jaffa ősi városa melletti kietlen homokdűnéken: tengeri kagylókkal játszott lottóval parcellázták ki maguknak az üres területet. Ezt a pillanatot tartják a későbbi modern Tel-Aviv születésnapjának. 1914-re már városkává nőtt az új település, de 1917-ben az összeomlás előtt álló Oszmán Birodalom kiűzte a zsidókat Tel-Avivból és Jaffából. A háborút követő palesztinai brit mandátum idején, negyed évszázad alatt az arabok és a zsidók közötti, néha halállal is járó konfliktusok ellenére 2 ezerről 230 ezerre nőtt Tel-Aviv lakossága. A rövid idő alatt több mint százszorosára növekedett lélekszám miatt nem csoda, hogy a várostervezés során igyekeztek felkészülni a kihívásokra.
A húszas-harmincas években az urbanisztika fejlődése és az európai történelmi sorsfordulók szerencsés konstellációt eredményeztek Tel-Aviv számára. A Közép-Európából elvándorló és menekülő zsidók (közöttük építészek, művészek, más értelmiségiek) magukkal hozták a legmodernebb európai törekvéseket, többek között a Bauhaus és Le Corbusier iskoláját is. Meir Dizengoff, a város hosszú ideig szolgáló polgármestere, a Galíciából származó, Bauhaus-iskolát kijáró Arieh Sharon, valamint Erich Mendelsohn, Carl Rubin építészek és Patrick Geddes, Indiában és Tel Avivban is várost tervező skót urbanista-építész voltak a legfontosabb szereplői a Fehér Város kialakulásának. Geddes a modern városépítészet egyik legfontosabb teoretikusának számított, aki szerint a várost egy időben és térben változó organizmusként kell elképzelni. Tel-Avivban a gyakorlatba tudta átültetni az elméletét.
A Habima Színház
Fotó: Wikipedia
És ahogy Novák Attila, a tel-avivi magyar követség kulturális attaséja lapunknak elmondja: a modern Tel-Aviv megalkotói közé tartozott Kaufmann Oszkár is. Az Arad környékéről származó, Budapesten építészetet hallgató, majd Németországban középületek, színházak egész sorát alkotó Kaufmann Hitler hatalomra jutása után vándorolt ki Palesztinába. Ő tervezte meg a tel-avivi Habima Színházat, ami ma Izrael nemzeti színháza. Átalakítások után, egy többéves felújítást követően épp tavaly nyitott meg, újra régi fényében pompázva a modernista színházépület. Kaufmann magánvillát is tervezett Tel-Avivban, így ő is nagymértékben hozzájárult a Fehér Város kulturális örökségéhez. A 20. század kavalkádját jól mutatja, hogy a negyvenes években előbb Bukarestbe, majd a fokozódó zsidóellenesség miatt onnan Budapestre visszaköltöző Kaufmann végül a szülőföldjén fejezi be életét. A magyarországi vészkorszakot túléli, 1947-ben Tildy Zoltántól állami nyugdíjat kap, s az 1956-os halála előtti években a Vígszínház, a Madách és az Erkel Színház felújításában vesz részt.
Kaufmann és a többi várostervező sorsa jól mutatja: a zsidó állam újrateremtésének küldetéses mozgalma és kiszámíthatatlan véletlenek egész sora kellett ahhoz, hogy a Földközi-tenger keleti partjának elhagyatott szakaszán megszülessen egy modern nagyváros. Tel-Aviv Fehér Városa ma mintegy négyezer Bauhaus- és egyéb modernista épülettel büszkélkedhet. Az UNESCO 2003-ban nyilvánította a Világörökség részének a Fehér Várost mint a 20. század eleji új várostervezés és építészet kiváló példáját. A sokszor utópisztikus, néhol ideologikus századelős városépítészeti törekvések a mediterrán tenger és a sivatagi pusztaság határán valósággá váltak. A rideg tökéletességet kereső modernista házak terveit itt a környezet valóságához idomították. A tűző napsütést visszaverő fehér és más világos színek, árnyas teraszok, a kisebb méretű ablakok, a hűvös tengeri szellőket átengedő átjárók kellemessé tették a tel-avivi életet. Közparkok, fasorok, kávéházak szolgáltak a közösségi élet színteréül.
A Fehér Város
Fotó: Wikipedia
A két háború közötti időszak öröksége persze nem maradt fenn tökéletesen – de az illetékesek még időben kaptak észbe, hogy a klasszikusan modernista városkép megmaradjon. A Világörökség részévé válás megerősítette ezt a védelmet. Az UNESCO az eredeti tervek megmaradt integritását (az utcák, terek, parcellák megőrzött besorolását), az építészet autenticitását (egységes stílusát, a fehér házak, házsorok összhangban lévő karakterét), valamint mindezek megőrzését és a városrész menedzselését emelte ki, hogy miért is méltó a Fehér Város a Világörökség részévé válásra. Tel-Aviv most már a Fehér Várossal büszkélkedik a világ előtt. Május első hétvégéjén programok egész sorával várja Tel-Aviv a látogatókat, hogy megismerjék a kulturális örökséget: korabeli magán- és középületeket bejárása, építészeti kiállítások, városjáró séták, fényjátékok, és a Fehér Város bezöldítéséről szóló konferencia színesítik az évfordulós megemlékezést.
