Nagy össztársadalmi eseményre készül Dejtár. Ez az aprócska nógrádi település hétfőn rangos zenei esemény házigazdája lesz. A történet véget is érhetne az előadók, illetve a repertoár felsorolásával; jegyek „itt és itt” kaphatóak, „megjelenés alkalomhoz illő öltözetben”, „az eseményt támogatta: alma, körte és társai”. Azonban a hétfő délután bizonyos előzmények miatt jóval szívfacsaróbbnak ígérkezik annál, mintsem hogy elintézzük egy rövid táblázattal Várnagy Andrea és Farkas Zsolt dejtári interaktív, verses zongorakoncertjét.
A művészeket – akiket az MNO olvasói a Házasság hete arcaiként ismerhettek meg február derekán – az erőforrástárca a Nemzeti Kulturális Alapon (NKA) keresztül azzal bízta meg, hogy jussanak el az ország 50 legelárvultabb pontjára. Itt jött a képbe Dejtár – a hátrányos helyzet, a munkanélküliség és a szegénység hazája.
– A nógrádi faluban, koncertsorozatunk vége felé közeledve egy olyan iskolában játszunk a férjemmel, ahol összesen 60 gyerek tanul 8-12 fős osztályokban, és mivel a munkanélküliség körülbelül 80 százalékos, korábbi tapasztalataink szerint a felnőtt lakosság jelentős része is el fog jönni – mondta az mno.hu-nak Várnagy Andrea, hozzátéve: külön azért is jó, hogy eljutnak ilyen helyekre, mert a lakosság olyannyira nincstelen, hogy nemcsak színházra és koncertre nem jutna el soha az életben, de még felöltözni sem tudna rá.
Az embert mégsem a ruha teszi, a korábbi koncertekről szívfacsaró pillanatokat is felidéz Várnagy Andrea: – Legutóbb, amikor egy 50 fős iskolában voltunk, a tanulók többsége, úgy harmincöten ott ültek a zongora mellett, legelöl a legkisebbek, rózsaszín mackónadrágban, vagy ami épp akadt, egyetlen pisszenés nélkül. Zeneképzelet fantázianevű műsorunk elején mindig le kell hunyniuk a szemüket, és amikor az első darabot már befejeztük, azt látjuk, hogy még mindig erősen becsukva tartják. A legmegérintőbb pillanatok akkor jönnek, amikor elmondják, mit „láttak” az adott darab közben. Állítom, a szerzők is boldogok lennének, ha hallanák, mi mindent lehet látni kompozícióik közben; lepkéket, felkelő napot.