Házasság hete: tudják, mi van a rózsaszín köd mögött

Sokkolja az embereket az a képmutatás, amit a celebházasságokban látnak; a Házasság hete arcai, Várnagy Andrea és Farkas Zsolt napi küzdelmeik során tapasztalják, valójában mi van a rózsaszín kép mögött.

– Hogyan fogadták a felkérést? A celebek világában tanúságtevőként kiállni nem kockázatos dolog? Evidens, hogy egy ilyen felkérésre igent mond az ember?
VA, FZS – Nagy örömmel mondtunk igent. Éppen New Yorkban voltunk egy turnén, amikor a Sandy hurrikán tombolt, és a koncertek végén is elmondtam, hogy milyen döbbenetes megtapasztalni az embernek azt a kiszolgáltatottságát, ami egy ilyen természeti katasztrófa során bekövetkezik. Ilyenek vagyunk; nagyon magabiztosak, de ha nincs egy kapaszkodónk, megrettenünk és elveszünk. A celebvilágot nem kedveljük, mivel kicsit a szakmánk miatt bele is látunk. Pontosan tudjuk, hogy az emberek felé közölt rózsaszín, „tökéletes” házasságok mögött mi van. Sokkolja az embereket az a képmutatás, hogy ezekben a házasságokban minden a legnagyobb rendben van, és talán magukban keresik a hibát, hogy ők miért nem ilyen tökéletesek, és a végén mégis ezekről a „mintapárokról” olvassuk, hogy elválnak. Azért vállaltuk el, mert nem szabad az embereket becsapni, közvetíteni akarjuk, hogy a konfliktusoktól nem megijedni kell, hanem megoldani őket.

– Milyen átszervezést igényelt a gyerekekkel kapcsolatban, hogy ezt a hetet a Házasság hetének szentelik?
VA, FZS – Nagyot, de nálunk ez nem szokatlan. A mi koncertező, turnézó, néha rendszertelen életünk sokszor hoz váratlan helyzeteket. Van négy csodálatos nagyszülő, akik „mentőangyalokként” viselkednek ezekben a helyzetekben.

– Meséljenek arról, hogyan ültek közös zongorához.
VA – 2001-ben váratlanul egy ilyen jellegű felkérést kaptunk, és Zsolt a tudtom nélkül vállalta el. Tudta, hogy a lányokkal évekig tartó babázás után megijednék újra a színpadtól. Annak ellenére, hogy már vágytam is újra a koncertek hangulatára. Nagyon jól sikerült, ami megerősített minket abban, hogy ez lesz a mi utunk.

– A zenei és életbeli összhang vagy „disszonancia” milyen hatással van egymásra?
VA, FZS – Hisszük, hogy az életben és a zenében megjelenő konfliktusok egyaránt azt szolgálják, hogy ne kihátráljunk a problémákból, hanem megoldjuk őket, és ezáltal fejlődjünk, növekedjünk. Persze ez az adott pillanatban nem olyan kellemes állapot, de utólag mindig a javunkat szolgálta, úgyis, hogy e csiszolódás révén érett nagyon jó produkcióvá egy-egy darab.

– Árulják el, melyikük a vezéregyéniség a zongoránál, és egy-egy koncert után felállva a hangszertől marad-e a „szereposztás”.
VA – A próbák alatt Zsolt a „tanár”, ő egyébként is józanabb, megfontoltabb nálam, én meg a hatalmas érzelmeimmel a színességet, talán a bájt viszem a koncertjeinkbe. De néha nem olyan könnyű velem, „két dudás” vagyunk egy csárdában éppen ezért lázadozom, de a végén mindig rájövök, hogy jó ez így. Az életben is hasonló a felosztás, igazi női és férfi karakterek vagyunk.

– Családot alapítottak, jöttek a gyermekek. Melyik jövevény hogyan „engedte” a gyakorlást, lehet-e a csecsemő mellett „klimpírozni”?
VA, FZS – Nehéz a gyerekek mellett gyakorolni, nem is tudjuk élni igazán a közönség által elgondolt művészéletet, de talán nem is akarjuk. Legfontosabb szerepünk, hogy szülők vagyunk, aztán jön, hogy művészek is. Akkor gyakorlunk, amikor a nagyszülők bevállalják a gyerekeket, nyáron pedig mindig „megengedünk magunknak” egy hosszabb gyakorlási periódust, ilyenkor tanuljuk meg az új műsort.

– Hogyan találnak utat a közönséghez a túlzsúfolt zenei piacon, mivel tudnak személyessé válni a négykezeshangversenyeik?
VA, FZS – Annak az ideje szerintünk már lejárt, hogy valaki kijön a pódiumra és játszik darabokat egymás után, a közönségre meg csak a tapsoknál néz rá. Mi közvetlen kontaktust építünk ki a közönséggel, legyen gyerek, kamasz vagy felnőtt. Megszólítjuk őket, akár versek segítségével megpróbáljuk megláttatni velük a hangok mögött lévő világot. A műsorokat pedig mindig egy vázra építjük, legyenek azok Liszt arcai vagy az élet állomásai.

– Felviszik-e magánéletüket a színpadra? Engedik-e érezni a játékukon, hogy egy pár, illetve ha gondok vannak?
VA, FZS – Azt, hogy egy pár vagyunk, mindig megérzi a közönség, akkor is, ha ezt nem mondjuk. Odajönnek és mondják, hogy tudták, hogy „valami van” köztünk. A gondjainkat viszont nem visszük a pódiumra, ott már a zenéé a főszerep, a konfliktusokat a négy fal között megoldjuk.

– Az Atlanti-óceánt átevező és átvitorlázó Rakoczay házaspár esete elöntötte a hazai sajtót: egész életüket mindenestül összekötötték már tizenéves korukban, együtt jártak egyetemre is, aztán nemrég bejelentették a válást. Milyen buktatók adódnak olyankor, amikor folyamatosan ugyanazt a levegőt kell, hogy szívja a házaspár két tagja, és hogyan veszik észre, amikor teret kell hagyni a másiknak?
VA – Mi nem tudjuk, hogy milyen másképp, mi ezt az utat ismerjük, és hálás vagyok, hogy mindent együtt élhettünk át, a nehézségeket éppúgy, mint az örömöket. Természetesen nálunk a próbafolyamat keményebb, az ember nem csomagol úgy, mint a kollégájával, de az együtt játék biztonsága és „egymásra hangoltsága” megéri. De természetesen mi is vagyunk külön, hisz Zsolt tanít is, nem tudnánk ennyi koncert mellett sem csak ebből fedezni a három gyermek nevelését. A másik szabadságának korlátozásával sosem volt bajunk, de szerintem ez bizalom kérdése is mindkét részről.

---- LAPOZOK ----

– Volt-e valóságosan olyan pont, amikor felmerült a válás lehetősége, és hogyan lettek úrrá a válsághelyzeten, illetve ha nem volt ilyen, hogyan kerülték el, hogyan „vigyáznak” egymásra?
VA, FZS – Nehézségeik minden párnak vannak, de ennek a hétnek az az üzenete, hogy amíg a szeretet ott van egy ember szívében, addig harcoljon érte annak ellenére, hogy ez nagy áldozat és nem a mai trend. Mi a nehezebb időszakokban is a másikat kerestük, és a konfliktusok által megújítottuk a kapcsolatot, óhatatlanul is jobban kezdtünk figyelni a másikra. Zenészként és társként is nagyon egymásra hangolódtunk már, rögtön észrevesszük, ha a másik rosszabbul érzi magát. Azonnal a másik mellett állunk, és segítünk neki kimászni a rossz hangulatból.

– Gyermekeik hogyan fogadják ezt a „homogén” hatást, egyik koncert a másik után, zene zene hátán? A saját kicsi életükben milyen hatást ért el eddig a zene?
VA – Nekik ez természetes, nem is ismernek mást. Laura, a legnagyobb kérdezte egyszer, hogy „miért nem tudsz te pénztárosnéni lenni a sarki boltban?!” Talán büszkék ránk, olvasnak a sajtóban, látnak a tévében, de nekik hála Istennek mindig Apa-Anya vagyunk. A négy csodás nagyszülő kárpótolja őket a turnék során, és persze egy csomó idő visszaállítani a rendet az elkényeztetés után A gyerekprogramunkban a verseket és a zenét próbáljuk népszerűsíteni és a Zeneképzelet születését a lányaink inspirálták. Laura ebből a versmondás felé fordult, remek kis „színészpalánta”, Lili pedig rendkívül ügyes zongorista, talán a kettőnk tehetsége adódott össze benne. Lócinak egy érdeklődési köre van jelenleg; az autók, legyen az kukás vagy tűzoltó.

– Kedves Andrea, ezt Önnek tudnia kell: hogyan dönti el egy lány a fiúról első ránézésre, hogy férjhez megy hozzá? Adjon tanácsot a lányoknak, hogy ne féljenek „fejest ugrani”, ha itt az idő!
VA – Nem tudom, hogy honnan tudtam, ez egy misztikus érzés volt, talán úgy szép, hogy ezt a titkot sem nagyon tudjuk megfejteni. Én egy vakmerőbb típus vagyok és nem egy százszor mérlegelős típus, kivéve, ha a gyerekeimről van szó. És amikor éreztem, hogy ő az igazi, nem vártunk tovább. Ez kölcsönös volt, nagyon jó, hogy egymás mellett döntöttünk.

– Mégis mennyi felkészülési időt tartanak ideálisnak egy házasságra, illetve milyen metódus szerint érdemes haladni ebben az Önök meglátása szerint az eléggé kevés szabadidőt megengedő világban?
VA, FZS – Szerintünk erre nincsen recept. Mi a főiskolás éveket töltöttük együtt a házasság előtt, de nem ez az időszak kellett megtudni, „ő lesz az igazi”. De azért ennek ellenére a kamaszoknak szóló „Földi mese” koncerteken is elmondjuk, hogy ne siessék el a szerelmet, és úgy éljék át ezt a csodálatos érzést, hogy évek, évtizedek múlva is jó legyen rá visszagondolni.

– Az évtizedes távlatokból térjünk vissza csak erre a hétre: milyen hatással van ez a hét a saját házasságukra „percről percre”, találnak-e benne igazi magasságokat, illetve miért fontos Önöknek, hogy személyesen is tanúságot tegyenek házasságuk örömeiről és konfliktusairól?
VA – Ez a hét sok párnak adhat reményeink szerint majd jó tanácsot konfliktusaik kezelésében, de természetesen emellett nekünk is sok ajándékot tartogat. A remek tanácsok mellett rengeteg nagyon kedves embert ismerhettünk meg, akik a Házasság hete szervezőiként segítették és segítik a munkánkat. Hihetetlen öröm, hogy a média ilyen nagy figyelmet szentelt ennek a rendezvénysorozatnak. Ezen keresztül is rendkívül szimpatikus emberekkel találkozhattunk.
FZS – És a legnagyobb ajándék, hogy újra és újra világossá vált számunkra a házasság jelentősége. Jó ezt mindig tudatosítani az embernek magában. Nagyon fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a nehézségektől nem megijedni kell, hanem meg kell oldani őket, és az ezért kapott ajándék a társammal való boldogság.