Házasság hete: tudják, mi van a rózsaszín köd mögött

Sokkolja az embereket az a képmutatás, amit a celebházasságokban látnak; a Házasság hete arcai, Várnagy Andrea és Farkas Zsolt napi küzdelmeik során tapasztalják, valójában mi van a rózsaszín kép mögött.

2013. 02. 16. 11:21
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Hogyan fogadták a felkérést? A celebek világában tanúságtevőként kiállni nem kockázatos dolog? Evidens, hogy egy ilyen felkérésre igent mond az ember?
VA, FZS – Nagy örömmel mondtunk igent. Éppen New Yorkban voltunk egy turnén, amikor a Sandy hurrikán tombolt, és a koncertek végén is elmondtam, hogy milyen döbbenetes megtapasztalni az embernek azt a kiszolgáltatottságát, ami egy ilyen természeti katasztrófa során bekövetkezik. Ilyenek vagyunk; nagyon magabiztosak, de ha nincs egy kapaszkodónk, megrettenünk és elveszünk. A celebvilágot nem kedveljük, mivel kicsit a szakmánk miatt bele is látunk. Pontosan tudjuk, hogy az emberek felé közölt rózsaszín, „tökéletes” házasságok mögött mi van. Sokkolja az embereket az a képmutatás, hogy ezekben a házasságokban minden a legnagyobb rendben van, és talán magukban keresik a hibát, hogy ők miért nem ilyen tökéletesek, és a végén mégis ezekről a „mintapárokról” olvassuk, hogy elválnak. Azért vállaltuk el, mert nem szabad az embereket becsapni, közvetíteni akarjuk, hogy a konfliktusoktól nem megijedni kell, hanem megoldani őket.

– Milyen átszervezést igényelt a gyerekekkel kapcsolatban, hogy ezt a hetet a Házasság hetének szentelik?
VA, FZS – Nagyot, de nálunk ez nem szokatlan. A mi koncertező, turnézó, néha rendszertelen életünk sokszor hoz váratlan helyzeteket. Van négy csodálatos nagyszülő, akik „mentőangyalokként” viselkednek ezekben a helyzetekben.

– Meséljenek arról, hogyan ültek közös zongorához.
VA – 2001-ben váratlanul egy ilyen jellegű felkérést kaptunk, és Zsolt a tudtom nélkül vállalta el. Tudta, hogy a lányokkal évekig tartó babázás után megijednék újra a színpadtól. Annak ellenére, hogy már vágytam is újra a koncertek hangulatára. Nagyon jól sikerült, ami megerősített minket abban, hogy ez lesz a mi utunk.

– A zenei és életbeli összhang vagy „disszonancia” milyen hatással van egymásra?
VA, FZS – Hisszük, hogy az életben és a zenében megjelenő konfliktusok egyaránt azt szolgálják, hogy ne kihátráljunk a problémákból, hanem megoldjuk őket, és ezáltal fejlődjünk, növekedjünk. Persze ez az adott pillanatban nem olyan kellemes állapot, de utólag mindig a javunkat szolgálta, úgyis, hogy e csiszolódás révén érett nagyon jó produkcióvá egy-egy darab.

– Árulják el, melyikük a vezéregyéniség a zongoránál, és egy-egy koncert után felállva a hangszertől marad-e a „szereposztás”.
VA – A próbák alatt Zsolt a „tanár”, ő egyébként is józanabb, megfontoltabb nálam, én meg a hatalmas érzelmeimmel a színességet, talán a bájt viszem a koncertjeinkbe. De néha nem olyan könnyű velem, „két dudás” vagyunk egy csárdában éppen ezért lázadozom, de a végén mindig rájövök, hogy jó ez így. Az életben is hasonló a felosztás, igazi női és férfi karakterek vagyunk.

– Családot alapítottak, jöttek a gyermekek. Melyik jövevény hogyan „engedte” a gyakorlást, lehet-e a csecsemő mellett „klimpírozni”?
VA, FZS – Nehéz a gyerekek mellett gyakorolni, nem is tudjuk élni igazán a közönség által elgondolt művészéletet, de talán nem is akarjuk. Legfontosabb szerepünk, hogy szülők vagyunk, aztán jön, hogy művészek is. Akkor gyakorlunk, amikor a nagyszülők bevállalják a gyerekeket, nyáron pedig mindig „megengedünk magunknak” egy hosszabb gyakorlási periódust, ilyenkor tanuljuk meg az új műsort.

– Hogyan találnak utat a közönséghez a túlzsúfolt zenei piacon, mivel tudnak személyessé válni a négykezeshangversenyeik?
VA, FZS – Annak az ideje szerintünk már lejárt, hogy valaki kijön a pódiumra és játszik darabokat egymás után, a közönségre meg csak a tapsoknál néz rá. Mi közvetlen kontaktust építünk ki a közönséggel, legyen gyerek, kamasz vagy felnőtt. Megszólítjuk őket, akár versek segítségével megpróbáljuk megláttatni velük a hangok mögött lévő világot. A műsorokat pedig mindig egy vázra építjük, legyenek azok Liszt arcai vagy az élet állomásai.

– Felviszik-e magánéletüket a színpadra? Engedik-e érezni a játékukon, hogy egy pár, illetve ha gondok vannak?
VA, FZS – Azt, hogy egy pár vagyunk, mindig megérzi a közönség, akkor is, ha ezt nem mondjuk. Odajönnek és mondják, hogy tudták, hogy „valami van” köztünk. A gondjainkat viszont nem visszük a pódiumra, ott már a zenéé a főszerep, a konfliktusokat a négy fal között megoldjuk.

– Az Atlanti-óceánt átevező és átvitorlázó Rakoczay házaspár esete elöntötte a hazai sajtót: egész életüket mindenestül összekötötték már tizenéves korukban, együtt jártak egyetemre is, aztán nemrég bejelentették a válást. Milyen buktatók adódnak olyankor, amikor folyamatosan ugyanazt a levegőt kell, hogy szívja a házaspár két tagja, és hogyan veszik észre, amikor teret kell hagyni a másiknak?
VA – Mi nem tudjuk, hogy milyen másképp, mi ezt az utat ismerjük, és hálás vagyok, hogy mindent együtt élhettünk át, a nehézségeket éppúgy, mint az örömöket. Természetesen nálunk a próbafolyamat keményebb, az ember nem csomagol úgy, mint a kollégájával, de az együtt játék biztonsága és „egymásra hangoltsága” megéri. De természetesen mi is vagyunk külön, hisz Zsolt tanít is, nem tudnánk ennyi koncert mellett sem csak ebből fedezni a három gyermek nevelését. A másik szabadságának korlátozásával sosem volt bajunk, de szerintem ez bizalom kérdése is mindkét részről.

---- LAPOZOK ----

– Volt-e valóságosan olyan pont, amikor felmerült a válás lehetősége, és hogyan lettek úrrá a válsághelyzeten, illetve ha nem volt ilyen, hogyan kerülték el, hogyan „vigyáznak” egymásra?
VA, FZS – Nehézségeik minden párnak vannak, de ennek a hétnek az az üzenete, hogy amíg a szeretet ott van egy ember szívében, addig harcoljon érte annak ellenére, hogy ez nagy áldozat és nem a mai trend. Mi a nehezebb időszakokban is a másikat kerestük, és a konfliktusok által megújítottuk a kapcsolatot, óhatatlanul is jobban kezdtünk figyelni a másikra. Zenészként és társként is nagyon egymásra hangolódtunk már, rögtön észrevesszük, ha a másik rosszabbul érzi magát. Azonnal a másik mellett állunk, és segítünk neki kimászni a rossz hangulatból.

– Gyermekeik hogyan fogadják ezt a „homogén” hatást, egyik koncert a másik után, zene zene hátán? A saját kicsi életükben milyen hatást ért el eddig a zene?
VA – Nekik ez természetes, nem is ismernek mást. Laura, a legnagyobb kérdezte egyszer, hogy „miért nem tudsz te pénztárosnéni lenni a sarki boltban?!” Talán büszkék ránk, olvasnak a sajtóban, látnak a tévében, de nekik hála Istennek mindig Apa-Anya vagyunk. A négy csodás nagyszülő kárpótolja őket a turnék során, és persze egy csomó idő visszaállítani a rendet az elkényeztetés után A gyerekprogramunkban a verseket és a zenét próbáljuk népszerűsíteni és a Zeneképzelet születését a lányaink inspirálták. Laura ebből a versmondás felé fordult, remek kis „színészpalánta”, Lili pedig rendkívül ügyes zongorista, talán a kettőnk tehetsége adódott össze benne. Lócinak egy érdeklődési köre van jelenleg; az autók, legyen az kukás vagy tűzoltó.

– Kedves Andrea, ezt Önnek tudnia kell: hogyan dönti el egy lány a fiúról első ránézésre, hogy férjhez megy hozzá? Adjon tanácsot a lányoknak, hogy ne féljenek „fejest ugrani”, ha itt az idő!
VA – Nem tudom, hogy honnan tudtam, ez egy misztikus érzés volt, talán úgy szép, hogy ezt a titkot sem nagyon tudjuk megfejteni. Én egy vakmerőbb típus vagyok és nem egy százszor mérlegelős típus, kivéve, ha a gyerekeimről van szó. És amikor éreztem, hogy ő az igazi, nem vártunk tovább. Ez kölcsönös volt, nagyon jó, hogy egymás mellett döntöttünk.

– Mégis mennyi felkészülési időt tartanak ideálisnak egy házasságra, illetve milyen metódus szerint érdemes haladni ebben az Önök meglátása szerint az eléggé kevés szabadidőt megengedő világban?
VA, FZS
– Szerintünk erre nincsen recept. Mi a főiskolás éveket töltöttük együtt a házasság előtt, de nem ez az időszak kellett megtudni, „ő lesz az igazi”. De azért ennek ellenére a kamaszoknak szóló „Földi mese” koncerteken is elmondjuk, hogy ne siessék el a szerelmet, és úgy éljék át ezt a csodálatos érzést, hogy évek, évtizedek múlva is jó legyen rá visszagondolni.

– Az évtizedes távlatokból térjünk vissza csak erre a hétre: milyen hatással van ez a hét a saját házasságukra „percről percre”, találnak-e benne igazi magasságokat, illetve miért fontos Önöknek, hogy személyesen is tanúságot tegyenek házasságuk örömeiről és konfliktusairól?
VA – Ez a hét sok párnak adhat reményeink szerint majd jó tanácsot konfliktusaik kezelésében, de természetesen emellett nekünk is sok ajándékot tartogat. A remek tanácsok mellett rengeteg nagyon kedves embert ismerhettünk meg, akik a Házasság hete szervezőiként segítették és segítik a munkánkat. Hihetetlen öröm, hogy a média ilyen nagy figyelmet szentelt ennek a rendezvénysorozatnak. Ezen keresztül is rendkívül szimpatikus emberekkel találkozhattunk.
FZS – És a legnagyobb ajándék, hogy újra és újra világossá vált számunkra a házasság jelentősége. Jó ezt mindig tudatosítani az embernek magában. Nagyon fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a nehézségektől nem megijedni kell, hanem meg kell oldani őket, és az ezért kapott ajándék a társammal való boldogság.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.