Castel: Ukrajna miatt átalakul a Nyugat

A keleti és déli fronton az orosz előrenyomulás szerinte részben annak köszönhető, hogy az ukrán vezetés „monomániásan” koncentrált Pokrovszk védelmére, így máshol meggyengültek az állások. 

Castel elmélete szerint a ködös időben az ukrán felderítés súlyosan sérült, és az sem kizárt, hogy az amerikai hírszerzési támogatás intenzitása csökkent, ami hírszerzési „vakfoltot” hozott létre.

A Fekete-tengeren történt dróntámadások és az orosz „árnyékflotta” elleni akciók kapcsán arra figyelmeztet: ezek nemcsak Oroszországot érintik, hanem harmadik országok – például Törökország – biztonságát is, és könnyen vízszintes eszkalációhoz vezethetnek. A Barátság kőolajvezeték elleni ukrán csapásokat úgy értékeli, hogy azok más államok – köztük Magyarország – szuverenitását is érintik, miközben Budapest energiával segíti Ukrajnát.

Castel szerint az Egyesült Államok és Németország között is látszanak feszültségek: 

Washington már nem ugyanúgy tekint Berlinre, miközben az Európai Unió identitása egyre inkább az Oroszországgal szembeni konfliktusra épül. 

Úgy fogalmaz: veszélyes, hogy a Nyugat a presztízsét az „ukrán projekthez” köti, mert egy ukrán vereség az egész nyugati struktúrát megrendítheti. A szakértő arra figyelmeztet, hogy amikor egy háború lezárásáról döntenek, nem elég az egyik fél szándéka: a konfliktus hosszú menetelése közben egyre több szereplő válik részvényessé, akiknek vétójoga lesz a rendezéssel kapcsolatban. 

Szerinte ma ott tartunk, hogy az ukrán válság nem csupán katonai kérdés, hanem politikai, gazdasági és identitási tétje lett annak, hogyan látja magát a Nyugat.

 Ha ez a projekt megbukik, láncreakció indulhat el a szövetségi rendszerekben, amelynek következményei messze túlmutatnak a frontvonalakon.