Castel: Ukrajna miatt átalakul a Nyugat

Robert C. Castel szerint az orosz–ukrán háború súlypontja egyre inkább a fejekben és a diplomáciában dől el, miközben a fronton „nincs drámai áttörés”, de annál komolyabb folyamatok zajlanak. A Magyar Nemzet főmunkatársa és az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója a Front legújabb adásában beszélt az orosz előrenyomulásról, a hírszerzési vakfoltokról, a Fekete-tengeren zajló támadásokról, a Barátság kőolajvezeték elleni csapásokról, a nyugati szövetségi rendszer repedéseiről és Nyugat-Európa lehetséges összeomlásáról is.

Castel szerint a frontokon továbbra sincs látványos fordulat, ugyanakkor lényeges elmozdulás, hogy a harc súlypontja a „kinetikus hadszíntérről” egyre inkább a kognitív térbe, vagyis az információs és diplomáciai hadviselésbe tevődik át. Úgy látja, Oroszország ma már elsősorban agresszív diplomáciával és narratívaháborúval próbálja elhitetni: az ukrán veszteségek elkerülhetetlenek, ezért a tárgyalásokat érdemes lenne mielőbb lezárni.

Robert C. Castel (Forrás: Mediaworks)

A keleti és déli fronton az orosz előrenyomulás szerinte részben annak köszönhető, hogy az ukrán vezetés „monomániásan” koncentrált Pokrovszk védelmére, így máshol meggyengültek az állások. 

Castel elmélete szerint a ködös időben az ukrán felderítés súlyosan sérült, és az sem kizárt, hogy az amerikai hírszerzési támogatás intenzitása csökkent, ami hírszerzési „vakfoltot” hozott létre.

A Fekete-tengeren történt dróntámadások és az orosz „árnyékflotta” elleni akciók kapcsán arra figyelmeztet: ezek nemcsak Oroszországot érintik, hanem harmadik országok – például Törökország – biztonságát is, és könnyen vízszintes eszkalációhoz vezethetnek. A Barátság kőolajvezeték elleni ukrán csapásokat úgy értékeli, hogy azok más államok – köztük Magyarország – szuverenitását is érintik, miközben Budapest energiával segíti Ukrajnát.

Castel szerint az Egyesült Államok és Németország között is látszanak feszültségek: 

Washington már nem ugyanúgy tekint Berlinre, miközben az Európai Unió identitása egyre inkább az Oroszországgal szembeni konfliktusra épül. 

Úgy fogalmaz: veszélyes, hogy a Nyugat a presztízsét az „ukrán projekthez” köti, mert egy ukrán vereség az egész nyugati struktúrát megrendítheti. A szakértő arra figyelmeztet, hogy amikor egy háború lezárásáról döntenek, nem elég az egyik fél szándéka: a konfliktus hosszú menetelése közben egyre több szereplő válik részvényessé, akiknek vétójoga lesz a rendezéssel kapcsolatban. 

Szerinte ma ott tartunk, hogy az ukrán válság nem csupán katonai kérdés, hanem politikai, gazdasági és identitási tétje lett annak, hogyan látja magát a Nyugat.

 Ha ez a projekt megbukik, láncreakció indulhat el a szövetségi rendszerekben, amelynek következményei messze túlmutatnak a frontvonalakon.