1877. február 5-én született az ugocsai Nagyszőlősön (ma Vinohragyiv, Ukrajna). Nagyváradon szerzett jogi diplomát, de soha nem praktizált, sőt doktori címét sem viselte, inkább újságíró lett a Szabadság című lapnál. Albérletét Ady Endrével osztotta meg, ekkor kötött életre szóló barátságot a költővel, írni is az ő biztatására kezdett, de regényei nem keltettek feltűnést. Nagy Endre a századfordulón Budapestre költözött, ahol a Magyar Szó, majd a Pesti Napló munkatársa lett, miközben paródiákat és dalszövegeket írt. Már első próbálkozásai komoly sikert arattak a Tarka Színpadon, 1907-ben pedig konferansziéként debütált a Bonbonniere kabaréban.
A következő évtől vette át a Modern Színpad, az első modern hazai kabaré vezetését, amelyet Nagy Endre Kabaréja néven vitt tovább. A műsoron sanzonok, csúfondáros, jellegzetesen pesti kuplék, egyfelvonásosok szerepeltek, de színre vitte Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Gábor Andor, Szép Ernő, Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Szomory Dezső műveit is. Nagy Endre a kabaréval rátalált igazi műfajára, titka a rögtönzésnek álcázott, de alaposan kidolgozott csattanókban rejlett. Műveltsége, éles elméje lehetővé tette, hogy addig nem tapasztalt könnyedséggel tréfálkozzon a kényes politikai kérdéseken, szellemességével még beszédhibáját is (kissé dadogott) képes volt a hatáskeltés szolgálatába állítani. Őt tekintjük a magyar konferansz műfaj megteremtőjének, ő volt az első és mindmáig egyik legnagyobb konferanszié.
Világa a pesti polgáré, aki a politika eseményeit kellemes kávéházi, csevegő stílusban értelmezi, társaságát politikusok is keresték, akik kíváncsiak voltak véleményére. Remekül beszélt franciául, német nyelvtudását csak azért tagadta, hogy a kifejezetten rossz kiejtéssel megformált német szavakból újabb vicceket faragjon. Az élőszó művésze volt, szövegeit nem is engedte nyomtatásban kiadni, így hatása hiába múlta felül a napilapok publicisztikáját, konferanszainak nagy része a feledés homályába merült. Az ő felfedezettje volt Medgyaszay Vilma, a híres sanzonénekesnő, költők vetélkedtek, hogy versük elhangozzék Nagy Endre színpadán – Ady Endre neki írta Kató a misén és A Zozó levele, Babits Mihály Merceria és Gáláns ünnepség című költeményét. Maga Nagy Endre is próbálkozott hosszabb lélegzetű darabok írásával és előadásával, ilyen jellegű műveit azonban a közönség hűvösen fogadta. A film világa is vonzotta, 1909-ben rendezte A sakk őrültje című filmet, amely az első játékfilmek közé tartozik, és valószínűleg már filmtrükköket is használt, négy évvel később társszerzője volt A 300 éves ember című filmnek.
