Szatmárcseke példás, rendezett kistelepülés Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, amit évtizedek óta ugyanaz a polgármester irányít hatékonyan, aki folyamatosan és eredményesen keresi a megoldást a nagymértékű munkanélküliség csökkentésére. A szatmári szilva út kis falujában Szabó Szonja hét éven keresztül dokumentálta egy cigány közösség hétköznapjait, akik egy amerikai hittérítő jelenléte hatására áttértek a baptista hitre. A hittérítő távozott, a csekei baptista cigány közösség viszont maradt, s az évek során a közösségi fejlődés különböző szintjeit élték meg: hitbuzgalmuk eredményeképp mára szép számmal gyarapodtak és egy imaházat is kialakítottak.
Az Ammen némileg töredezetten, de szociográfiai pontossággal igyekszik dokumentálni a helyi cigányok hittel való viszonyát, ami átformálta az emberek hétköznapjait. Szabó Szonja először 2005-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatójaként, Almási Tamás osztályfőnökkel járt a szatmári faluban, ahol a hallgatók azt a feladatot kapták, hogy keressenek forgatásra alkalmas témát. Ekkor kezdett a rendező a cigánysoron filmezni, ahol egy olyan közösségre bukkant, akikben lüktetett a vágy, hogy ne legyenek megkülönböztetettek.
Szabó Szonja
Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet
„Az egyetem után már önszorgalomból tértem vissza” – fogalmazott a rendező. „A film nagyon megható pillanattal zárul. A vasárnapi református istentiszteletre meghívást kaptak a baptista gyülekezet tagjai is, azelőtt cigányok nem jártak ebbe a templomba. Szívszorító volt látni, ahogy egy hétéves cigány kisfiú csillogó szemmel, büszkén kiáll gitározni a gyülekezet elé. Éreztem, hogy ezzel kell befejezni a filmet"– beszélt a rendezőnő a film lezárásának körülményeiről.
Az Ammen igyekszik mindvégig megtartani a távolságot, objektíven ábrázolni a közösség életét. Az amerikai baptista hittérítő csak elindította a folyamatokat: hozott egy kamionnyi adományt, megkeresztelte az arra fogékonyakat, és a közösség tagjai közül kijelölt egy vezetőt, majd távozott. Utóbbit tartja alkotói szempontból a legérdekesebbnek Szabó, hogy a közösség hogyan fogadja el egyiküket vezetőnek, aki közülük emelkedik ki. Ez a szokatlan helyzet formálódott egy stabil helyi vallási csoporttá, s egy helyi református pap elmondása szerint mindegy is a hit mélysége, annak léte indított el olyan pozitív változásokat, amelyek a környező településekhez mérten egyértelműen észrevehetők. Így gondolja ezt a rendező is, aki úgy véli, ahogy ők megélik a hitüket, az nagyon őszinte. Komolyan veszik a hitet, és kitartóan gyakorolják – fogalmaz, rámutatva, akár az is megtörténhetett volna, hogy két év után felbomlik a közösség. Ezzel szemben változó létszámban, de azóta is rendszeresen összejárnak. Natasa és férje, Tibor a lelke ennek a gyülekezetnek, a házuk végében építették fel az imaházat is.
