A fesztivált szervező Walter Reichert szerint a négy koncertből álló sorozat májusi, júniusi, augusztusi és októberi műsorát úgy állították össze, hogy a zeneszerző egy-egy múzsájához vagy ahhoz az időszakhoz fűződjön, amelyben gyengéd érzelmeinek tárgyát megismerte. Maria Anna halálakor Haydn kijelentette: „szerettem a feleségemet.” A házasságuk nem volt túl boldog, és a zeneszerző hódolattal fordult a szép hölgyek felé, de egyikük sem tudta valóban elcsábítani. Az érzelmek csupán az alkotó harmónia kiteljesítését segítették – ezt tükrözi a fesztiválprogram is.
Az első esten a 11-es számú Esz-dúr szimfónia, a C-dúr orgona-, az F-dúr orgona- és hegedűverseny, valamint a 27-es G-dúr szimfónia hangzik el. A program Maria Anna, illetve Therese Kellernek állít emléket. A bécsi iparoscsalád lányai közül a fiatalabb, Therese volt a zeneszerző első nagy szerelme. A lányt azonban szülei zárdába küldték, Haydn Maria Annával kötött „biztonságos” házasságot.
A júniusi koncertet a Cara mia Polzelli alcímmel rendezik meg. Luigia Polzelli szerény képességű énekesnő volt, hegedűs férje, Antonio mellett szerződtették az Esterházy-zenészek közé. Luigiát és fiát, akit egyesek a zeneszerző gyermekének hisznek, a férj halála után Haydn igen nagyvonalúan támogatta. Egy Luigiának komponált áriát énekel Jeanette Röck a hangversenyen, és egy kamaradarab is elhangzik, amelyet a fiatalabb Anton Polzelli komponált.
Az augusztusi est Maria Anna von Genzingernek, egy bécsi orvos hitvesének állít emléket. Haydn és Frau von Genzinger kapcsolata bensőséges volt, de a polgári erényesség keretein belül maradt. Az Anton Gabmayer vezényletével elhangzó programban három szimfónia szólal meg.
Az októberi műsor az angliai múzsákat idézi fel: Anne Huntert és Rebecca Schrötert. A Sir John Gallini számára komponált, A filozófus lelke című opera nyitánya hangzik el, és eljátsszák a Brit Királyi Zenei Társaság számára komponált indulót is.
