Sokszor próbáltak már lejárt szavatosságú popikonokat aktuális világsztárként beharangozva eladni a magyar közönségnek. Ezek a fellépések a legjobb esetben is kínos múltidézésbe fulladtak. Eros Ramazzotti Aréna-beli koncertje előtt nagy összegben fogadnék az ellenkezőjére. Mert bár az utóbbi albumai nem mozgattak meg milliókat, mint az ezredforduló környékén megjelent lemezek, Ramazzotti még mindig igazi sztár, szinte semmit nem vesztett a vonzerejéből.
A hírek szerint ötventonnányi felszereléssel és teljes technikai stábbal érkező énekes már majdnem harminc éve hozza könnyedén a szomorú tekintetű szívtipró figuráját.
Persze ahhoz, hogy a kilencvenes évek közepén Ramazzotti-slágereket dúdoló lánykák húsz évvel később a saját tizenéves gyermekeikkel vonuljanak az énekes koncertjére, nem elég egy klasszikusan ívelt férfiarc. Ahhoz megfelelő dalok is kellenek. Meg egy különös műgonddal felépített karakter. És azt hiszem, zenei ízléstől függetlenül elismerhetjük, az olasz művész mindkét területen maradandót alkotott.
Ramazzotti Róma egyik külvárosában, a filmstúdióról híres Cinecittában látta meg a napvilágot 1963-ban. Szobafestő apja és háztartásbeli anyja már a születésekor ráéreztek a későbbi siker receptjére, a csecsemőt a görög szerelemisten után Erosnak nevezték el. Zenei karrierje hatévesen indult a lelkes amatőr apa felügyelete alatt. Hamar megmutatkozó tehetségét hivatalos szinten kevésbé értékelték: sikertelenül felvételizett a konzervatóriumba. A kudarc azonban nem szegte kedvét, Rock’80 című saját szerzeményével bejutott egy zenei tehetségkutató döntőjébe, megszerezve ezzel pályafutása első szerződését. Az igazi áttörést azonban csak a harmadik, In certi momenti című albuma hozta meg számára. Innen már meg sem állt a világhírig. Útját platinalemezek, legendás fellépések és közreműködők (Pavarotti, Andrea Bocelli), világ körüli turnék és zenei díjak tucatjai szegélyezték.
Fülbemászó slágereinek és a remekül kidolgozott marketingstratégiának köszönhetően több mint 55 millió lemezt adott el világszerte. Pályafutása kezdetétől mesterien keveri a kisfiús bájt a szenvedélyes szerető figurájával. Önéletrajzi ihletésű dalaiban hétköznapi szituációkat örökít meg, amelyekben minden romantikus lélek magára ismerhet, ám ezek a pillanatok a túláradó érzelmek fénytörésében mégis felejthetetlenné válnak. Jó érzékkel belőtt célközönsége nehezen tud ellenállni az ellentétes dolgok ilyen édes-bús harmóniájának.