Csajkovszkijra jelentősen hatott Mozart: az orosz szerző neoklasszicizmusának legszebb darabja a lírai érzékenységében, mértéktartásában, formai tömörségében és kecses dallamvilágában a XV. században gyökerező Vonósszerenád. „Rettenetesen szeretem ezt a szerenádot” – idézte fel Bukta Julianna sajtómenedzser a zeneszerző írását. A közönség már a nagy sikerű moszkvai ősbemutatón felismerte, hogy remekművet hall, és a Vonósszerenád azóta is Csajkovszkij egyik legnépszerűbb darabja.
Sosztakovics 1962-ben bemutatott XIII. szimfóniája műfajilag nehezen besorolható, hiszen dalciklusnak vagy kantátának is nevezhető: mind az öt tétele egy-egy Jevtusenko-vers megzenésítése. A zene az elhangzó verseken keresztül nemcsak a szovjet antiszemitizmust, hanem a szovjetunióbeli élet más aspektusait is a középpontba állítja (Humor, Az üzletben, Félelmek, Karrier).
„Az emberek tudtak Babij Jarról Jevtusenko verse előtt is, de hallgattak. Amikor azonban elolvasták a verset, a hallgatás megtört. A művészet megtöri a csöndet” – hangoztatta a zeneszerző. Jevgenyij Jevtusenko híres versének témája a holokauszt egyik legnagyobb tömeggyilkossága. Sosztakovics először csak ezt az egy költeményt akarta megzenésíteni, később azonban rátalált még három másik Jevtusenko-versre, egy negyediknek a megírására pedig ő maga kérte fel a költőt (ez a vers lett a mű negyedik tételének alapja). Így alakult ki a basszusszólóra, férfikarra és nagyzenekarra készült, öt tételből álló ciklus.
A hangverseny karmestere, Mihail Jurowski Sosztakoviccsal közeli barátságban volt, gyakran beszélgettek és négykezest is játszottak együtt. Így nem véletlen, hogy manapság Jurowski az egyik fő előadója Sosztakovics zenéjének. A koncert énekes-szólistája az orosz származású, Budapesten élő Fokanov Anatolij.
