Drogosok, egy levágott kéz és Leo DiCaprio strandkalandja

A héten a mozikba került az Oscar-díjas Danny Boyle Transz című új alkotása, amely jó alkalom arra, hogy felidézzük a brit rendező legjobb filmjeit.

Oscar-díj ide, Leonardo DiCaprio oda, Danny Boyle a mai napig nem tudta megugrani 1996-os drogtörténetét a skót srácokkal. A Trainspotting rendezői bravúr, remek színészi teljesítmények, vagány forgatókönyvklasszis elegye, amely talán a filmtörténet egyik legkifejezőbb alkotása a drogfogyasztás hullámvasutazásáról. És Danny Boyle-hoz hasonlóan a főszereplő Ewan McGregor sem volt azóta sem olyan lehengerlő, mint Renton szerepében. A Trainspotting egy csapat edinburgh-i fiatal droghoz és egymáshoz való viszonyáról szól, mindegyikük megismeri a drogfüggés mennyei és pokoli pillanatait. A film kivételes vizualitásához pedig ritka jól összeválogatott slágerek adják az igazi hangulatot. Az Underworld Born Sleepyje és Lou Reed Perfect Daye sosem került jobb kezekbe!

Két sikertelen amerikai kísérlet után Boyle az ezredfordulón megalázva és önbizalomhiánnyal tért vissza Nagy-Britanniába. Ott előbb két tévéfilmet, majd egy minimál költségvetésű horrorfilmet készített, hogy helyreálljon az önbecsülése. A 28 nappal később ráadásul nemcsak egy megúszós zombimozi lett, hanem egy ravaszul összerakott műfajfilm remek megoldásokkal, kreatív fordulatokkal. A sztori szerint egy vírus fertőzi meg az emberiséget, minden hiábavaló, a 28. napon pedig már túl is vagyunk az armageddonon. Egy kórházban felejtett férfi viszont túléli az apokalipszist, magához térve pedig műtősruhában indul neki a kihalt Londonban, hogy válaszokat kapjon. Amikor a zombihadsereg megindul, hirtelen neki is sietős lesz és amnéziája is tovaszáll.

Némiképp szirupos és szentimentális, de ettől még kétségtelenül stílusos Boyle 2008-as Gettómilliomos című meséje, amely 10 Oscar-jelölésből nem kevesebb, mint 8 aranyszobrocskát kapott. Danny Boyle megkoronázása valóságos diadalmenet volt, a legjobb film és legjobb rendezés díja mellett az Amerikai Filmakadémia elismerte többek között a Gettómilliomos operatőri munkáját és forgatókönyvét is, és egy pillanat alatt sztárrá vált Freida Pinto, akinek az addigi élete majdnem olyan volt, mint a film főszereplőjéé. A Gettómilliomos egy nyomornegyed szegény srácáról szól, aki élete lehetőségét kapja meg azzal, hogy szerepelhet a Legyen ön is milliomos!-ban. Bár a nála műveltebbek is idő előtt kiestek, a fiú élettapasztalata az összes kérdésre váratlanul választ ad. És bár az egyre növekvő tét miatt fokozódnak a konfliktusok, a tündérmese természetesen happy enddel zárul. A film pedig hiába játszódik Indiában, világszerte nagy sikert aratott, kiváló szórakozást nyújtva a nagy álom beteljesülésében reménykedő millióknak.

A Gettómilliomos után Boyle előtt hevert fél Hollywood, a derék brit ehelyett másféle filmmel állt elő, amelyben egy férfi karja beszorul két szikla közé, és csak a saját keze levágásával szabadulhat. A 127 óra megtörtént eseményeket dolgoz fel, de az egyszemélyes szenvedéstörténet miatt könnyen unalomba fordulhatott volna. Szerencsére mind a kreatív rendezői megoldások, mind James Franco élete legjobb alakítása rendelkezésre állt, így a 127 óra némiképp váratlanul tán, de a rendező egyik legjobb filmjévé vált. Persze az Oscarnál az újrázás lehetőségéhez kevés volt, s bár hat arany szobrocskára felterjesztették, végül a 127 óra díj nélkül maradt. Ebben az esetben viszont bizton igaz a mondás, hogy nem az elnyert elismerések száma alapján állapítható meg egy film milyensége.

Fiatalok tömege imádja, a kritikusok zöme szerint legfeljebb a közepesnél egy fokkal jobb A part, amely Leonardo DiCaprio thaiföldi strandkalandjairól szól. A Titanic 1997-es sikere után már szupersztárként definiált, ám még mindig igen fiatal színész még nem volt annyira érett, hogy akcióhős, vagy drámakirály legyen, de a gimnáziumi tinifilmek sorából is kinőtt már. Így tűnt kézenfekvőnek és testhezállónak például A part főszerepe, amelyben egy fiatal a világ legszuperebb strandjára keveredik el. Kár, hogy többek között majd utóbb egy cápa is rátalál a paradicsomi helyre, ami onnantól kezdve inkább már tragikus Legyek ura szigetté válik. DiCaprio és Boyle is tisztességes munkát végzett A parttal, amely az ezredforduló ízlését és zenei világát tökéletesen kifejezi, de a sztori egyszerűen nem volt elég combos egy maradandó alkotás elkészítéséhez. A környezetvédőkkel vívott csaták, és a helyi ökoszisztéma legyalulása pedig azóta is kis színesként szolgál A part lábjegyzetéhez. Ezzel együtt emlékezetes és legalábbis ajánlott irodalom a Boyle-univerzum kötelező olvasmányai mellett.

Minden, ami filmcsokor, itt olvasható!